Családi dráma-sorozat a CW-n, ez így első blikkre nem jelent túl sok jót, és azt kell mondanom a továbbiakban sem, mert az Afrikai kaland egy vontatott családi összeborulás története. Azonban egy valamiben nagyon jó ez a produktum: a helyszín.
Dr. Danny Clarke (D. W. Moffett) felesége halála után újraházasodott, ezt a tényt azonban nem fogadták jól gyermekei, Katie (Leah Pipes) és Chase (Kesun Loder). Azonban az új feleségnek, Jonak (Stephanie Niznik) is van már két lurkója, Mia (Mary Mouser) és Jesse (Andrew St. John). A konfliktus a négy fiatal között szinte borítékolható, ezt megelégelve Danny és Jo úgy döntöttek, hogy feladják az addigi New York-i életüket és Dél-Afrikába költöznek Jo apjához. Természetesen a kölykök nem repestek az örömtől, és most először egy oldalra álltak, de a szülőknek az is a céljuk ezzel az úttal, hogy jobban összekovácsolják a családot.
Az új helyszín új kihívások elé állítja a Clarke családot – Danny, mint helyi állatorvos, olykor igazi vadállatokkal kell foglalkoznia, Jo látja el a családi panzió körüli teendőket, míg apja, Art (David Butler) a turistákat patronálja. A tinik próbálnak beilleszkedni a helyi iskolába, szerelembe esnek, összevesznek, verekednek, bajba sodorják egymást, azonban egy idő után valóban kezdenek úgy viselkedni, mintha testvérek lennének.
Mint a bevezetőben is említettem a sorozat egyetlen jó pontját a helyszín szolgáltatja. Afrika egy csodálatos és varázslatos hely, az állatok és a növényzet pedig még fenségesebbé, egyúttal vadabbá teszi a környéket. Természetesen az alkotók mindezt a csodás tájat ki is használták, így a sorozat alatt rengeteg napfelkeltét lehetett látni, az esti, holdfényes éjszakai képekről már nem is beszélve. Nekem állatokkal bármit el lehet adni, így akármikor felbukkant egy zsiráf, elefánt, vagy akár egy oroszlán, máris elfelejtettem a sorozat összes hibáját – bár az is igaz, hogy a készítők pár perccel később mindent megtettek, hogy eszembe jussanak.
Mert ez a sorozat szinte hemzseg a hibáktól: a karakterek zavaróak, vagy annyira hülyék, hogy az már fáj. Mindenki folyamatosan ostoba lépéseket tesz, és az a baj, hogy nemcsak a tinik, akik fiatal koruk illetve tapasztalatlanságuk révén kerülhetnének csávába, hanem az idősebb korosztályt képviselő szereplők is. Legszívesebben mindenkit az oroszlánok elé vetettem volna, és gyönyörködtem volna a csodás tájban.
Az epizódokban a konfliktusok után mindig megpróbáltak valamilyen tanulságot lenyomni a néző torkán, mintha ez egy tanmese lenne az életről, a szerelemről, vagy a családról. Azonban annyira túlmagyarázták, hogy az egésznek pont az éle veszett oda. A konfliktusok nagy részét pedig egyszerűen el lehetett volna kerülni, ha a szereplők kettővel több IQ-val rendelkeztek volna.
A tinik, de leginkább Mia egyszerűen szörnyen rosszul megírt karakterek: a lányok folyton nyafognak, a fiúk meg folyton okosabbak akarnak lenni mindenkinél – értem én, hogy kellett az összetűzés, de ha a szereplőknek ennyiből áll a jellemük, akkor ott valami nagyon nagy baj van. A párbeszédek rettenetesen élettelenre sikerültek – szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy az írók azon töprengenek, vajon mennyi ostobaságot képes még elviselni a néző, hogy felfigyeljen a hibákra.
A sorozatot tizenhárom rész után elkaszálták, teljes joggal! Vasárnap délutáni kajakómás állapotban, illetve természetrajongóknak javasolhatom maximum az Afrikai kaland megtekintését, a többi ember viszont messzire kerülje el.
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!