A múltheti bankrablós sztori után most kaptunk még az előzőnél is színesebb és eseménydúsabb epizódot, tehát továbbra is úgy tűnik, hogy folytatódik az évadra nagy általánosságban jellemző dinamizmus. A The Caretakerben viszont, a többivel ellentétben, a szezonnyitó óta először ismét a karakterizáció került előtérbe.
Mint azt az előző cikkem zárásánál elmondtam, veszély fenyegeti London keleti részét, leginkább a Coal Hill sulit, ahol Clara (Jenna Coleman) és Danny (Samuel Anderson) tanítanak. Micsoda egybeesés, hogy pont most betegedett le a gondnok, kinek helyére ideiglenesen egy John Smith nevű, erőteljes skót akcentussal beszélő, ősz hajú férfi állt be. Ugye, hogy ismerős a személyleírás alapján? Természetesen a Doktorról (Peter Capaldi) van szó, aki nem vállalkozna hasonló feladatra, ha a háttérben nem készülne valami hatalmas földönkívüli-invázió. Ám most az imént említett dolognak nincs akkora jelentősége a történet szempontjából, annak viszont igen, hogy az időlord folyton Clara nyakában lóg, és nem igazán tetszik neki a tény, hogy útitársának pont Danny Pinkkel, az ex-katonával kellett összejönnie. Egy idő után Dannynek is nehéz elfogadnia a furcsa gondnok jelenlétét, főleg, hogy miután az emberek közé való beépülésével bénázó Doki folyamatosan a múltja miatt piszkálja Clara kedvesét.
Mondanom sem kell, hogy ebből a kezdeti konfliktusból mekkora galiba kerekedik ki: félreértések, sunnyogások, megmagyarázatlan dolgok és ciki szituk sorozata követik egymást, míg konkrétan mind a három főszereplő meg nem elégeli a helyzetet. Igen, jól olvastátok, bő negyven perc alatt mindnyájan kiakadnak egymásra valamiért, és bár ez általában komoly összezördüléseket szül, azért helyzetkomikumból is kapunk eleget, így lesz ez az epizód félig komoly félig vicces. Nem egyszerű a két stílussal egyensúlyozni, főleg úgy, hogy ne zökkentsenek ki a váltások, de azt kell mondjam, Gareth Roberts és Steven Moffat tökéletesen megtalálta az egyensúlyt: a humoros részek valóban megnevettetnek, és egyáltalán nem erőltetettek, viszont a komoly jelenetek „komolysága” sem veszik el a poénok által, és kellőképpen elgondolkodunk rajtuk. Danny és a Tizenkettes civakodásai rendkívül aranyosak és helyénvalóak – már amikor nem csap át sértegetésbe. Ez a fajta viselkedésmód is érthető, hiszen mindkét férfi Clarát félti a másiktól, és van is mitől, hiszen szegény csajszi nem győzi kapkodni a fejét, csaknem kettészedik.
Azért nyílván érződik a fő konfliktusszál, amire már eddig is finoman utalgattak a korábbi részekben, a mostaniban pedig szinte egyenesen kijelentették: Clara biztosan nem fogja sokáig bírni azt, hogy a Doktor és Danny között kell megosztania az életét, és egy idő után bizony választania kell majd. Ha pedig hihetünk a spoilereknek, akkor a következő kalandtól nagyon kell félnünk, mivel állítólag onnantól kezdve semmi sem lesz ugyanaz. Ha ez igaz, akkor bátran állíthatom, hogy szükségünk lesz a zsebkendőkre.
Ennyit a riogatásról, meg a The Caretakerről is, ami a karaktereket illeti. Annyit viszont muszáj elárulnom, hogy visszatértünk pár másodpercig az évadon átívelő történetszálra, azon belül is az antagonistánkra, akiről a Robot of Sherwood óta nem hallottunk egy szót sem. Többet azóta sem tudtunk meg róla, de jelenléte azt jelzi, hogy lassan a szezon közepére érünk, ahol mégginkább elkezdenek bonyolódni a dolgok. Jövő hét szombaton talán többet megtudunk majd.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback