A Rontás az a film, amire azt mondom, hogy sharknadoikus – mert, hogy pocsékságban megüti a Sharknado szintjét, sőt, szerintem túl is szárnyalja. Ez az igazi extrém szint: aki nem horroros, nem keresi, nem találja, és nem jut eszébe még véletlenül sem megnézni. Sajnos, nekünk viszont többnyire eszünkbe jut ilyeneket a lejátszóba rakni.
Ryoko (Kyoko Akiba) – az egyetlen megjegyezhető nevű karakter a filmben – a Kosmos Mart alkalmazottja. A cég szerződést kötött egy kis vegyeskereskedéssel, hogy hozzájuk kerüljön a bolt, a főhős feladata pedig megtárgyalni a részleteket, leltározni, előkészíteni a belépést. Odaérkezve azonban nem azt találja, amit várna egy olyan üzlettől, amit egy kedves, idős házaspár vezet. Egyrészt az öregek nagyon furák, és a boltnak is hátborzongató aurája van. Mindössze az visz színt az üzlet életébe, hogy a kasszában két részidős alkalmazott vigyorog éhbérért. Nagyon hamar szóba is kerül a két alkalmazott és Ryoko között, hogy a hely szellemjárta, mivel nem csak a légkör szörnyű, de az a kevés vásárló, aki betér hozzájuk, rendszerint rövid úton elhalálozik. És nem csak ők, hamarosan Ryoko is furcsa dolgokat észlel.
Nos, kezdjük ezzel a nagy nulla sztorival. Mármint a sztori nem is nagy nulla, de ahogy ezt megvalósították, az felülmúlja a rémálmaimat. Először is beszélgetünk itten a szellemekről, remek. Van egy télikabátos fura fickónk, vannak még furább állapotba kerülő alkalmazottak. De valójában nem érti a néző, hogy most tulajdonképpen hány szellem van itt és mit csinálnak – a házaspárral meg végképp nem lehet mit kezdeni. A segítő szereplő pedig egyszerűen megjelent a semmiből, aztán pont ugyanígy el is tűnt. Mint a mesében, hát nem remek? Nem! Amit a színészek műveltek az meg megérne egy külön misét, mert tulajdonképpen az egyetlen egyértelmű megnyilvánulásuk a vigyorgás volt – amire viszont nem tudom, mi okuk lehetett, mert vevő, az nincs. De hát vigyorogjunk, ez ugye egy vidám film. Vagy eltévedtem?
Effektek? Hát, nem tudom, annak nevezzem-e, amikor valakit beszippant egy kapucni, aztán Painttel rajzolt szemei nőnek. Ennél lejjebb már csak a Birdemic nevű csoda van a gif-sasokkal. Ezek után én, aki három profi képszerkesztővel is rendelkezem, nekiállhatok filmet csinálni, de erős a gyanúm, hogy bár amatőr, mégis jobb lenne a végeredmény. Nem mertem utánanézni a költségeknek, mert még megijednék, hogy ilyen drága dolog manapság a Paint.
Ez itt, hölgyeim és uraim, az intő példa!Intő példa arra, hogy miért gondolja meg az ember ötvenszer, hogy akar-e horror filmet csinálni. Mert ha azt hiszi, hogy ez így jó, akkor nagyon téved, és bele se kezdjen. Sajnálatos módon én erre a filmre még pénzt is költöttem, amit sürgősen követelek vissza, a DVD-t pedig törött állapotban visszajuttatnám a készítőnek. Még az a cipőm is többet ért ennél, aminek egy hét után leesett a talpa!
Itt a végén hozzáteszem: nem csak arra intő példa, hogy miért kell átgondolni a filmezést, hanem arra is, hogy az ember ne vásároljon DVD-t ész nélkül, ugyanis ha megteszi, úgy járhat, mint én. Magyarul a nyakán marad a világ legborzalmasabb filmje. Mentségemre legyen mondva, akkoriban még nem voltam akkora filmes, mint most, sem ennyire kritikus – habár akkor is pocséknak tartottam, pedig szilveszterkor néztem alkohol társaságában.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk