Shonda Rhimes azért tud valamit – ebben a szezonban az ABC az egész csütörtök esti idősávot neki adta, amikor is három sorozata kerül adásba: a veterán Grace Klinika, a negyedik évadára visszatérő Botrány, és a legújabb, frissen induló How to get Away with Murder, ami, nem túlzok, azok közül az új sorozatok közül, amiket eddig a szezonban értékeltem, a legjobb pilotot produkálta.
A történet két idősíkon fut: egy téli éjszakán, a philadelphiai Middleton Egyetem campusán négy joghallgató, Wes Gibbins (Alfred Enoch), Connor Walsh (Jack Falahee), Michaela Pratt (Aja Naomi King) és Laurel Castillo (Karla Souza) azon tanakodik, mit is kezdjenek minden problémájuk forrásával, a hullával. Nem tudjuk, hogy ki az áldozat, nem tudjuk, hogy mi történt, mint ahogy azt sem, hogy ki a gyilkos – egyedül annyi biztos, hogy el kell tüntetni a bizonyítékokat, különben mind a négyen börtönbe kerülnek. Majd vágás, és visszaugrunk az időben három hónapot, a tanév első napjára. Mind a négy diák részt vesz Annalise Keating (Viola Davis) védőügyvéd büntetőjogba bevezető előadásán, amit a professzorasszony csak így nevez: „Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?” Rögtön az első órán elég nagy feladat elé is állítja diákjait: legújabb ügyébe vonja be őket, ahol egy titkárnőt azzal vádolnak, hogy aszpirint adott az arra allergiás főnökének, aki egyben a szeretője is volt. A diákok feladata, hogy másnapra egy olyan megközelítést találjanak az ügyhöz, amivel alááshatják a vád pontjait, a legjobb ötletekkel előállókat pedig Keating meghívja a tárgyalásra, valamint azt is bejelenti, hogy a négy legjobban teljesítő diákot majd fel kívánja venni a cégéhez gyakornoknak.
Már ez is éppen elég érdekes alaptörténet, ám a rejtélyek sora még nem ér véget: az epizód alatt végig keresnek egy egyetemista lányt, akinek egy hete veszett nyoma, és aki Keating férjének, a pszichológiaprofesszor Sam Keating (Tom Verica) diákja volt. Valamint ott van még Wes szomszédja, a rejtélyes és zárkózott Rebecca (Katie Findley), hogy a srác ágya fölötti karmolás- és harapásnyomokról ne is beszéljünk.
A sorozat potenciálja két komponensben rejlik: a rejtélyekben, amihez az írók éppen csak csöpögtetik az információkat, és a tárgyalóteremben – és az azon kívül – történő csatákban.
Már a rejtélyek is egyedül baromi fel tudják kelteni a néző érdeklődését. Ki az áldozat, akitől a srácok meg akarnak szabadulni? (Jó, annyit elárulok, hogy az epizód végére azt megtudjuk, hogy kit öltek meg.) Miért kellett meghalnia? Ki ölte meg? Valaki a srácok közül, vagy talán a professzorasszony? És mi a helyzet Rebeccával? A karmolásnyomokkal? No, és az eltűnt lánnyal? (Aki a rész végére szintén előkerül.) Ki akarhatott végezni vele és miért? Ugye rögtön mennyi kérdésünk van? Pedig ez még csak az első rész volt, és a főszereplők egyéni történeteibe még csak bele sem lestünk.
Az ígért tárgyalótermi esetek is rettentő érdekesek. Egy olyan világot mutatnak be, ahol nem számít, hogy mit is tett a vádlott, csak az, hogy hogyan lehet elhitetni az esküdtekkel, hogy ártatlan – hogyan kell hitelteleníteni a szemtanúkat, hogyan kell új gyanúsítottat bevonni, és hogyan kell eltűntetni a bizonyítékokat. Kifejezetten immorális világ ez, de ettől függetlenül – vagy pont ezért – hihetetlenül érdekfeszítő. Lenyűgöző, hogy milyen messzire képesek elmenni az emberek a céljuk érdekében. És jó, persze, nem hiszem, hogy a sorozatban bemutatott szituációknak túl sok köze lenne a való élethez, de attól még lebilincselő és szórakoztató.
Annalise Keating karaktere pedig egyszerre zavaró és lenyűgöző. Egy rendkívül erős női karakter ő, akiben viszont, van egy olyan érzésem, hogy egy percig sem bízhatunk. Az, aki úgy hazudik a tárgyalóteremben, mint a vízfolyás, nagyon is valószínű, hogy a diákjainak, a férjének is hazudik – és éppen ezért feltételezem, hogy lehet, a végén kiderül majd, ő a gyilkos. A négy diák – pontosabban öt, mert még egy bizonyos Asher Millstone (Matt McGorry) is elég nagy szerepet kap – is érdekes, bár még éppen hogy csak bepillantást nyertünk a karakterükbe. Wes az ártatlan, a jóhiszemű, Connor az, aki semmitől sem riad vissza, Michaela magabiztos és törtető, Laurel pedig visszafogott és nagyon is morális. Érdekes lesz látni, hogy mit fognak kihozni ezekből a figurákból.
Ami némi aggodalomra ad okot, az a rövid időintervallum: mert ugye a történet kronológiai kezdete és a gyilkosság közt mindössze három hónap telik el. Ezt egy szezonra azért ki lehet húzni, de többre nem nagyon. Ugyanakkor viszont már egyedül Keating karakterében van annyi szufla, hogy az ő hátán tovább lehessen vinni a műsort.
Egy szó, mint száz, engem lenyűgözött a How to Get Away with Murder pilotja, és bár a heti epizódértékelő nem fér már bele az időmbe, egy évadértékelőt azért megígérhetek – már csak azért is, mert engem is rettentően izgat, ki lehet a gyilkos.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback