Két okom volt, hogy elkezdjem nézni az új NCIS spin-offot: az egyik, hogy imádom az NCIS: Los Angeles humorát és stílusát, a másik az, hogy Scott Bakula lett a főszereplő, akinek nemcsak a sci-fis körökben van nagy neve.
A csapat első ügye igencsak személyes vonatkozás az áldozat Calvin, Pride ügynök (Scott Bakula) védence, és egyben legjobb barátjának, a híres jazz zenésznek, Papa Parksnak (James McDaniel) a fia. A srácnak gyermekkorában igen nehéz sors jutott, és egy híres utcai banda tagja volt, ám találkozása Pride-dal mindent megváltoztatott. Az ügynök jó irányba terelte a fiút, aki immár a tengerészet oszlopos tagja lehetne, ha nem ölik meg idő előtt. A gyanú a helyi rivális bandákra terelődik, de Pride úgy érzi, valami nincs rendben, így csapatával nem áll le a nyomozással, annak ellenére, hogy politikai nyomást gyakorolnak rá.
Az alapteória itt is a szokásos tengerészettel valamilyen módon összefüggő bűnügyek felderítése, de míg az eredeti NCIS egy sokkal mesterkéltebb és hivatalosabb stílust üt meg, addig a New Orleans egy családiasabb és visszafogottabb hangulatot kelt. Csupán négy (maximum négy és fél) főszereplővel dolgozik: Dwayne Pride ügynök, a csapat vezetője; Christopher LaSalle ügynök (Lucas Black), Pride régebbi munkatársa; Merri Brody ügynök (Zoe McLellan), aki nemrég költözött a városba, és még nem szokott hozzá a helyi forgataghoz; Dr. Loretta Wade (CCH Pounder) halottkém; a zárójeles fél pedig Wade asszisztense, a laboros Sebastian Lund (Rob Kerkovich).
Pride ügynökön kívül a szereplők egyelőre nem igazán tudtak megfogni, azonban ő is afféle Gibbs-pótlékként funkcionál, és nincs egyedi vonása. LaSalle ügynök annyira otromba, hogy azt nehéz lenne leírni, Brody ügynök pedig a szokásos női badass figurát hozza – de azt legalább jól adja a színésznő. Wade doktor okos és vicces, folyton pofákat vág, és ez nekem bejön, de CCH Poundertől láttam már ennél sokkal jobb alakítást. Az egyetlen, aki valódi egyéniségként szerepelt az epizódban, az a laboros Lund – igazi geek, viszont a váratlan beszólásaival egy különleges és kissé kattant figurát engedett láttatni a színész.
A szereplők közötti viszonyrendszer nincs kellően tisztázva, persze az egyértelmű, hogy Pride, LaSalle és Wade régóta ismerik egymást, de Brody ügynök még csak most került közéjük, mégis úgy beszélnek vele, mintha régóta a csapat tagja lenne. Ugyanakkor LaSalle meg folyamatosan okítja a hölgyet – ez engem Ziva és DiNozzo párosára emlékeztet.
Ebből az alapkoncepcióból még sok minden kisülhet, rossz is és jó is. Amit igazán hiányoltam, azok a valódi és felszabadult poénok – mert amiket most láttam, azok egyik fele izzadság szagú volt, a másik fele meg kiszámítható. De a sorozat mentségére legyen mondva, Los Angeles-i “bajtársa” is csak a második évadban talált rá valódi humorára.
Sajnos New Orleans forgatagából nem láttatott sokat a pilot, pedig ez a város, ami ennyire sokszínű, és ilyen különleges olvasztótégelye a világnak, igazán megérdemelt volna kicsivel több képkockát – reményeim szerint az évad további részeiben azért bőven engednek neki teret.
Az átívelő szál, amit az utolsó néhány percben fedtek fel, érdekes, ám ez is tucatszor látott megoldás, de az is igaz, hogy ha jól van megírva és eljátszva, akkor senkit sem fog érdekelni, hogy látott már hasonlót korábban. Talán megpróbálkozom majd egy évadkritikával.
Jelenleg még hiányolom a valódi egyediséget a sorozatból, de mint már említettem, innen valóban sokfelé lehet kifuttatni a dolgokat. Talán, megpróbálkozom majd vele egy évadkritikával.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback