Ha azt mondják, hogy fekete-komédia, akkor nekem még Will Smith régi sorozata jut eszembe, az Amerikába jöttem. Úgy tűnik, mostanában ilyen hasonlítgató kukac vagyok, de hát valamiből nekem is ki kell indulnom.
Az elgondolás jó volt, a kivitelezésen viszont van még mit csiszolni. Főszereplőnk Dre Johnson (Anthony Anderson) négy gyermekes családapa, aki folyamatosan narrál – alapvetően elég humoros hangvételben. Legalábbis az első pár percben még tényleg humoros, aztán egy idő után meglehetősen idegesítővé válik, hogy állandóan a fehérekre panaszkodik, meg a családjára, akik fehérek módjára viselkednek, fehérekkel barátkoznak és blabla. Amikor épp nem a családdal van baj, talál valakit, akire panaszkodhat, hogy ő el van nyomva – megjegyzem, a fehérek kispályások a családjához képest. Az előléptetése se felel meg neki, aztán ott telik be nála a pohár, amikor a fia kamu-bar mitzvaht akar tartani, hogy legyen egy ürügye a buliszervezésre. Ezek után kirángatja a kertbe a fiát és népviseletben valami vudu-szertartásba fog hagyományőrzés címszón. Na, jó, ez egyébként tényleg elég viccesre sikerült, főleg a nagypapa szövegével.
Alapvetően olyan kis aranyos limonádé, de a saját kritériumainak nem felel meg teljesen – ez azonban könnyen kiküszöbölhető, ha a készítők rászánják magukat. A szereplők az átlag sablon alapján készültek el, mint minden hasonló sorozatban: nyegle kamaszok, aranyos kislány, nagypapa ütős beszólásokkal, kedves anyuci és kretén apuka. Ez egy jól bevált sablon, amit egyébként érdemes is felhasználni, mert tökéletesen megfelel a célra. Kretén apuka is egész vicces, amikor épp nem hisztizik valamin.
Bomba humor azért nem jellemző, ez a másik, amin esetleg nem ártana egy kicsit csiszolni. Sőt, valójában elég lenne csak egy hibát kijavítani és minden jó lenne: erősebb poénok, vagy kevesebb nyafogás. Szóval nem mondhatjuk azt, hogy sok probléma van vele, viszont ezek elérik azt, hogy az embernek nem ez lesz a kedvence, hanem majd csak a többi, ütősebb sorozat után ül le hozzá. De majd meglátjuk, hogy végül lesz-e belőle cserebogár, vagy esetleg pillangó – Dret elnézve ez egy igen húsos pillangó lenne.
Hát, meglátjuk. Ez egy közepes és semmilyen kezdés volt, amiből nem nagyon tudok jósolni, mert már megint elvisz a nagy szívem és reménykedek. Szerintem ezek után érdemes elgondolkoznom, hogy zombi apokalipszis esetén harcba menjek-e, mert még a végén elkezdek reménykedni, hogy nem esznek meg, ha én se bántom őket. Visszatérve a Black-ishre, kedves írók, olvassanak néhány vicckönyvet és az anyós szidalmait hallgassák kevesebbet. Ha egy vígjáték csak és kizárólag arról szól, hogy egy fekete elnyomva érzi magát, az pont, hogy nem lesz vicces – megjegyzem, így megfogalmazva végül sehogy sem az.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
Trackback/Pingback