Meg kell, hogy valljam, ahhoz képest, hogy az utóbbi pár évadban mennyit zuhant a sorozat színvonala, és hogy az előző szezonban mennyit szidtam a szériát, ez az epizód, ha nem is jó, de legalább egész korrekt volt.
Az új kardiológus, Dr. Maggie Pierce (Kelly McCreary) próbálja megkedveltetni magát Meredith-szel (akik lemaradtak volna az előző évad fináléjáról: ennek oka, hogy ők ketten féltestvérek, mivel Maggie Ellis Grey és Richard Webber viszonyából született, majd titokban örökbe adták), ám nem jár sok sikerrel, mivel Meredith már amúgy is eléggé stresszes, mivel Derek D.C.-ben vállalt munkát, a nő azonban nem akar a fővárosba költözni, ami eléggé feszültté teszi a kapcsolatukat. Eközben Arizona és Callie azon őrlődik, hogy vajon fogadjanak-e béranyát, Alex és Bailey egymásnak feszült, mert bár a megüresedett helyet a tanácsban Bailey-nek ígérték, azt Cristina Karevre hagyta, April pedig azon mesterkedik, hogy rávegye a kórház férfi dolgozóit, haverkodjanak Owennel, miután az annyira egyedül van Cristina távozása után.
Ami pedig a betegeket illeti: behoznak egy férfit, aki ki tudja, mióta vándorolt étlen-szomjan a vadonban, és aki azt állítja, hogy a családja még mindig odakinn van. A hatalmas szél miatt egy hordágy legurul a tetőről, és belecsapódik egy kisbuszba, amiben éppen egy, a kórházban kezelt rákos tini szexelt a barátnőjével, miközben Derek egy olyan férfit kezel, aki aközben sérült meg, hogy megpróbálta visszaszerezni kisfia frizbijét.
Mindenekelőtt hadd jegyezzem meg: az első jelenet szinte tökéletes. Szinte már jobban illik egy horrorfilmbe, mint egy kórházas drámasorozatba, de rettentő erős, képileg nagyon kifinomult, és egyszerűen hátborzongató. Egyszóval remek.
Ami pedig úgy összességében az epizódot illeti: jó volt, mármint a maga módján. Tény, hogy igazából nem törekedtek olyan nagyra az alkotók, de nem is baj, mert így legalább nem estek nagyot. Az egyéni történetek egész jók voltak: April cuki (amúgy érdekesség: nem lehet egészen tudni, hogy most az élet utánozza a fikciót, vagy fordítva, ugyanis nem csak a karakter, hanem a színésznő is várandós, méghozzá decemberre várja a babát – vagyis az időkeret annyira szoros, hogy nem lehet eldönteni, hogy előbb az írók találták ki ezt a történetszálat, vagy előbb Sarah Drew esett teherbe), mint ahogy Meredith is, legalábbis amikor Alexszel volt, aki de facto átvette Cristina helyét. Minden egyéb téren viszont legszívesebben kicsit megtéptem volna Meredith-t, már csak az utolsó jelenete miatt is. Maggie, ha eltekintünk szappanoperás háttértörténetétől, egészen szimpatikus, Arizona és Callie őrlődése is megérthető, és a többiek is egész jók voltak.
A páciensek történetszálai szintén korrekten sikerültek, csak az a baj, hogy nem kaptak elég teret (ez elég gyakran probléma amúgy a sorozatban), ezért nem igazán tudtak megérinteni. De azért a vadonban kóborló férfi történetének vége nagyon meghatóra sikeredett.
Ami viszont problémám – azon kívül, amire már utaltam, hogy nem nagyon szét van darabolva a történet –, hogy volt elsietett/félbehagyott szál (egy vese egy rövid időre eltűnt a műtőből), amiből egészen szép ívet lehetett volna húzni, ám a végén el lett nagyolva, vagy inkább felejtve, így egyáltalán nem ütött. A másik ellenvetésem pedig Geena Davis karaktere, Dr. Herman. Na, már most ugye Geena Davis ezért egy elég neves színésznő, és éppen ezért is volt hír, hogy be fog kerülni a Grace Klinikába, ám a nő gyakorlatilag semmiféle bemutatást vagy hátteret sem kapott. Egyszerűen csak random megjelent, elég lekezelően beszélgetett egy sort Arizonával a folyosón, amiből megtudtuk, hogy méhen belüli sebészettel foglalkozik, majd tovább is lépett. Állítom, hogy a színésznő ennél többet érdemelt volna, bár valószínű, hogy még vissza fog térni, és akkor remélem, szilárdabb alapot kap majd.
Mindent egybevetve, bár szezonpremiernek elég gyengécske, epizódnak nem volt olyan rossz ez a rész, bár a sorozat pár évvel ezelőtti színvonalát messze nem éri el.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback