Számomra igen furcsa a Houdinit mini sorozatnak hívni: pusztán két epizód készült belőle, és uszkve két és fél órát igényel a megtekintése – magyarul egy hosszabb filmnek is lehetne tekinteni.
Harry Houdini (Adrien Brody, gyerekként/fiatalon Louis Mertens), vagyis Weisz Erik és családja Budapestről költözött át az amerikai kontinensre. Itt a fiatal fiú egy bűvész hatására elkezdett saját trükköket kitalálni, hogy lenyűgözze az embereket, és egyúttal pénzt is keressen. Harry jó fiúként haza is vitt mindent, amit mutatványai során kapott, édesanyja, Weisz Cecilia (Ónodi Eszter) pedig boldogan és büszkén reagált fia sikerére. Azonban édesapja sokkal merevebb nézeteke vallot, így Erik kis idővel később elszökött otthonról, hogy egy bűvész segédjeként kitanulhassa a szakmát. Évekkel később rátalált a szerelem, és feleségül is vette Besst (Kristen Connolly), akivel utána már közös produkciót adtak elő. A hírnévre sem kellet sokat várni, egy véletlen folytán igazi bilincs került kezére, de ő még abból is kiszabadult. Ezzel a tettével meg is alapozta további munkásságát, mint szabadulóművész. Harry innentől fogva a kiszabadulás és a ketyegő óra rabjává vált, és folyton-folyvást a még nagyobb és még veszélyesebb mutatványokon dolgozott segítőtársával, Jimmel (Evan Jones).
Európai körútja előtt azonban felkereste őt a titkosszolgálat, hogy ha munkája során találkozik olyan méltóságokkal, mint a császár vagy a cár, akkor hegyezze kicsit jobban a fülét, és hogy lekötelezzék, az ügynökség át is írta Harry születésének helyét Budapestről az Amerikai Egyesült Államokra. Harry magánélete – hála a folytonos csalfaságának és show hajhászásnak – kezdett széthullani, és bármennyire is igyekezett, csak befoltozhatta a lyukakat, amiket tetteivel okozott, de sajnos a nagy Houdini nem tanult önnön hibáiból.
Harry Houdini a semmiből lett sztár, ünnepelt szabadulóművész, híres illuzionista – de vajon mi történik, ha lecsupaszítjuk, elvesszük róla az évtizedek alatt rárakódott mázt, és felfedjük a férfi valódi kilétét? Vajon izgalmas lesz önnön maga – pláne a mai világban? Azt kell mondjam, hogy igen, a History Channelnek sikerült egy érdekes és szokatlan művet alkotni a talán leghíresebb magyarról.
A sorozat döbbenetesen sok helyszínen játszódik (persze rengeteg jelenetet Budapesten vettek fel, a szemfülesek majd úgyis kiszúrják), de ez érthető is, hiszen Harry Houdini sokat utazott, már akkor is, mikor nem volt ismert ember. A díszletek és a jelmezek igazi mesterművek, tökéletesen visszaadják a kor (1874-1926 között járunk) szellemiségét és stílusát.
A készítők előszeretettel használták a flashbackeket, amik olykor kuszává tették a történetfolyamot, annak ellenére, hogy voltak olyan kedvesek, és kiírták az évet és a helyszínt is. Némely visszatekintés, mint a folytonos reflektálás az anyai szeretet jelképére, a mosdatásra, már a második epizódra kezdett kicsit sok lenni. Tudom, hogy ezzel azt akarták jelezni, hogy anya és fia mennyire szerették egymást, de ezt a két színész a közös jeleneteikben tökéletesen bemutatta, pazarul működött Ónodi Eszter és Adrien Brody között ez a viszony. Illetve a történetben sokszor ellőtték, hogy Harry mennyire szereti az anyját, és ezek az apró gesztusok sokkal valódibbnak hatottak, mint a folytonos visszaemlékezés arra a fürdetésre.
Érdekes a Houdiniben hallható zene, a teljesen elektronikus, olykor dubstepre hajazó dallamok igazán szokatlannak hatnak egy olyan műben, ami az első világháború előtt játszódik. Minden furcsasága ellenére remekül illet ez a fajta hanghatás ehhez a sorozathoz, szinte éterivé tette az adott jelenetet.
Adrien Brody narrációját egyszerűen mesés volt hallgatni, a férfinek igazán impozáns hangja van, és azok az apró belső okfejtések, amikről beszélt érdekesek és elgondolkodtatóak. A látásmód, hogy mindenki menekül, illetve a halál motívuma érdekessé teszi, már-már filozófiai magasságokba emeli a Houdinit. Azonban a narráció sokszor megbicsaklott, a szövegezés valahogy nem állt össze, és volt olyan pillanat, amikor önmagát ismételte az elbeszélő, csupán más szavakat használt – ez pedig engem zavart, mert úgy éreztem, hogy pusztán az időt kívánják vele húzni.
A Houdini egy jó mini sorozat, még akkor is, ha ilyen rövidke. A budapesti helyszínek, illetve a néha feltűnő magyar színészek külön öröm a szívemnek, ahogy az is, hogy egy híres magyar férfi életét nézheti meg a világ. Igenis van értelme annak, ha túltekintünk az amerikai kontinensen, és végre itt, Európában is készítünk saját hőseink életéből sorozatokat vagy filmeket.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!