Folytatódik a denevérszezon – a klasszikus Batman filmek felelevenítése után megérkezett a Gotham. Hétfőn volt a sorozat premierje, aminek első évadát nyolc részesre tervezik.
A Gotham ott indul, ahol minden elkezdődött – a sötét sikátorban, ahol a tizenkét éves Bruce Wayne (David Mazouz) szüleit kirabolják majd lelövik, a fiú szeme láttára. A középpontban azonban nem az árván maradt milliomoska áll, hanem Jim Gordon (Ben Mckenzie), aki ekkor még csak egy mezei nyomozó, természetesen abból is a naiv fajta. A leírás szerint főleg az ő karrierjéről szól majd a sorozat, közben pedig mellesleg feltűnik pár híres gonosztevő, akiknek szintén megtudhatunk egyet, s mást a háttértörténetéről.
Hogy őszinte legyek, elég szerencsétlen ötletnek tartom a kiindulópontot. Itt egy város, tele érdekesebbnél érdekesebb karakterekkel, gonoszokkal és jókkal egyaránt, erre kiválasztanak egy teljesen kommersz zsaru sztorit közülük. Érthető, hogy más oldalról is be akarják mutatni Batman világát, de mennyivel jobb lett volna, mondjuk egy Joker, vagy Méregcsók központú feldolgozás – úgyis divatos manapság a gonosz szemszögéből mutatni a dolgokat (amit egyébként kiváló törekvésnek tartok).
Sajnos a Gotham első része pont olyan volt, mint vártam. Jim Gordon, tapasztalt, de cinikus partnerével, Harvey Bullockkal (Donal Logue) elkezd nyomozni a Wayne házaspár gyilkosságának ügyében, és persze rendesen belefut a maffiába út közben. Jim számára világos lesz, hogy nem egyszerű gyilkosság történt, és, hogy nem lesz könnyű dolga, ha fel akarja számolni a korrupciót a városban. Ja, és itt-ott tényleg megjelenik néhány nagy név – a Pingvin, Edward Nygma (a leendő Rébusz), a kicsi Ivy (felnőttként majd Méregcsók) és a Macskanő, itt még Macskalányka. Ha ők nem lennének, illetve nem azok lennének, akik, akkor ez egy teljesen átlagos, enyhén noiros beütésű nyomozós sorozatnak indulna, és még annak is lapos egy kicsit.
A Gotham első részében semmi különlegeset nem mutat fel, se történetben, se látványban. Agyonhasznált rendőr-sorozat klisékkel operál, és csakis a helyszínnel adja el magát. Ami külön fáj, hogy még a zene is tökéletesen semmilyen – sehol az emblematikus Danny Elfman-féle stílus. Az egyetlen jelenet, amitől tetőtől talpig libabőrös lettem, az a kicsi Bruce gyászsikolya a sikátorban – és ennek sem volt semmi köze a sorozat főszereplőjéhez, Jimhez. Ezen kívül a pozitívumok rövid listájára felírhatjuk a castingot is – Robin Taylor (Pingvin) és Cory Michael Smith (Ed Nygma) elképesztő jól passzolnak a szerepükhöz, és a többiek sem rosszak.
Összességében csalódott vagyok, mert reménykedtem benne, hogy az alapötlet esetlenségének ellenére kihoznak valami jót a Gothamből. Mindenesetre talán érdemes még várni, hátha magához tér a sorozat.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
Trackback/Pingback