Hát, most sem láttunk túl sok akciót – bár ez nézőpont kérdése –, de legalább továbbra is baromi magas színvonalon csinálják a készítők azt, amit csinálnak.
Az epizód pontosan arról szól, amire a cím utal: az esküvőről. Pontosabban Claire és Jamie esküvőjéről, ugyanis – most jön a recap – Randall kapitány az előző részben azzal engedte el Claire-t, hogy a nőnek két nap múlva meg kell jelennie egy angol erődnél, ahol őrizetbe fogják venni annak gyanújával, hogy segít a skót felkelőknek. Ez alól pedig egyetlen kibúvó lenne lehetséges, mégpedig az, ha Claire-ből skót állampolgár lesz, ugyanis a skótokat az angolok nem tartóztathatják le bizonyíték nélkül, és ha van is bizonyíték, csak a klán vezetőjének engedélyével vihetik el a klán földjéről. Annak pedig a legegyszerűbb módja, hogy egy angol nőből skót váljon, nem más, mintha férjhez megy egy felföldi férfihez – tehát hőseink gyorsan össze is hoznak egy villámmenyegzőt, hogy megmentsék Claire irháját.
A rész real time-ban egy az egyben a nászéjszakán játszódik, de hogy megkavarják kicsit a dolgokat, és ne ismételjék magukat az előző epizód után, aminek a kétharmada ugyanabban a szobában játszódott, a készítők elszórakoztak kicsit az idővezetéssel – amit amúgy baromi jól tettek. Így hát akkor nyitunk, mikor már az esküvő után Claire és Jamie elvonul szobájába, ahol először is beszélgetnek a múltjuk és a családjukról, hogy kicsit jobban megismerjék egymást, aztán, khm, jön az elhálás, majd pedig egy újabb beszélgetés – jó hosszan –, amiből kiderül, hogyan jutottak el az előző epizód végétől ennek a résznek az elejéig. Vagyis hogyan lett megszervezve az esküvő, hogyan házasodhatott meg Jamie a saját családja – a Fraserek – színeiben, hogyan lett Claire-nek esküvői ruhája (ami az eddigi egyik leghumorosabb és legpajzánabb jelenet a sorozatban), és hogy miből is készült Claire karikagyűrűje. Ezek a kis epizodikus jelenetek nagyon szépen belesimulnak a rész fő történetszálába, gyönyörűen megtörve az egy helyszín monotóniáját.
Mint ahogy mondtam, a részben sor kerül az elhálásra – ez akkoriban már csak így volt szokás; addig nem érvényes egy házasság, amíg el nem hálták –, és ezzel vissza is tértünk a pilot softpornóba hajló jeleneteihez, méghozzá azok intenzitását durván megduplázva (szeretném jelezni: mikor tegnap délelőtt felnéztem az IMDb-re, a főoldalon a televízió címke alatt az öt kiemelt cikkből három az outlanderes nászéjszakával foglalkozott). Tehát nem egy szexjelenet van az epizódban, amire csak azért nem lehet simán rányomni a „Pornó”-pecsétet, mert a lényeg nem látszik, minden egyéb viszont igen (szép, izmos férfi felsőtest, szép, formás férfi hátsó. Ja, és mellek és női hátsó is azoknak, akiknek ez jön be. Egyenlőség van).
Claire menyasszonyi ruhájával viszont nem vagyok egészen kibékülve – ne értsetek félre, egy gyönyörűen, aprólékosan kidolgozott ruháról van szó, és remekül tették, hogy a kamera szépen végigment rajta, és bemutatta a felsőrésztől egészen le, a szoknya szegélyét díszítő mintázatokig, viszont ahogy Claire-en állt… Oké, szóval egy dolgot tisztázzunk: Caitriona Balfe lapos. Amivel nincs is semmi probléma, nem a mell teszi a nőt, viszont a színésznő dekoltázsbeli hiányosságait a készítők jelen esetben azzal próbálták kompenzálni, hogy egy nevetségesen mélyen szabott fűzővel nevetségesen magasra felnyomták a kebleit. Ennek hatása egyrészt természetellenes, másrészt pedig komolyan mondom, végig azt vártam, hogy mikor vesz egy mélyebb levegőt, és buggyan ki a melle a ruha kivágása fellett (kicsit olyan volt ez, mint Max báli ruhája Az élet csajos oldala első évadának fináléjában, csak a visszájára fordítva). Emberek: a kevesebb néha több. (És női szemmel állítom, hogy sokkal szexibb volt, mikor már a nászéjszakán az alsóneműje vékony anyagán át rejtelmesen átsejlett a mellbimbója.)
Ami a karakterek reakcióit illeti, azok mind piszkosul a helyükön voltak: Claire egyszerre élvezi, hogy Jamie-vel lehet, ugyanakkor viszont bűntudata van, amiért megcsalja a férjét; Jamie egyszerre félénk és domináns, magabiztos és kétkedő; a rokonok szívatják őket, főleg Jamie-t, ahol csak érik; Dougal pedig… Huh, Dougallal esküszöm, még lesznek problémák. Amit azért lenn, a kocsmarészen, ahol a lagzi volt, levágott, az nem volt semmi.
Tehát ezen a héten sem haladtunk túl sokat előre a történetben, ami viszont történt, az továbbra is gyönyörűen van megkomponálva és remekül eljátszva, a legapróbb részletekre kiterjedő forgatókönyvről és vizuális világról nem is beszélve.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Imádom a sorozatot, szerintem a legjobb idei újonc! Fantasztikus karakterek, korhű ruhák és nyelvezet, gyönyörű tájak, remek színészek és hozzá egy elképesztő történet. Nem baj, hogy lassú, pont ez benne a szép, amúgy sem bírom a folyton rohanó sorozatokat. Ez egy tisztességesen megcsinált kosztümös cucc, amilyet már nagyon hiányoltam az utóbbi években.
Teljesen egyetértek veled! 🙂