Sokan a kocka ismerőseim közül mindig is furcsállták, hogy valósággal meghalok a lövöldözős/kardozós és mészárlós játékokért, de a Metal Gear szériát mégsem kedveltem – addig a napig, amíg le nem ültem a Metal Gear Rising Revengeance elé. Az élmény sokkolt, feltuningolt és vagy egy hétig pörögtem utána, mint fedő a betonon – amit nálam azért ritkaság elérni. De nem is fecsegek többet, Öné a szó, Mr. Lightning Bolt.
A széria nagy részével ellentétben itt nem Solid Snake a főhős, hanem az időközben kikupálódott és szinte teljesen cyborggá tett Raiden kerül rivaldafénybe, új grafikával, menő zenei aláfestéssel és kifogástalan szereplőgárdával. Történetünk egy orgyilkos akcióval indít, amiben Raiden sajnos alulmarad Jetstream Sammel (másnéven Sam Rodriguezzel) szemben. Következőleg már terroristákat teszünk el láb alól Raiden által, gyerekeket mentünk meg attól, hogy szervdonorok legyenek, végül lezúzzuk a főbosst, akit én külön is rühelltem – olyan jóra sikerült.
Igen, a Revengeance legnagyobb erőssége a szereplőkben rejlik: Raiden komor, a humora is hagy némi kivetnivalót, de egyben kedves, céltudatos, és akárhányszor meghallom tőle azt, hogy „I protect the weak”, leesek arról, amin éppen ülök – pozitív értelemben. Másik nagy kedvenc Sam, aki a rossz oldalon áll, én mégsem tartom tipikus rosszfiúnak, főleg a különjáték után, ami róla szól –Raiden egy nindzsa: halk és halálosan pontos, Sam egy szamuráj, erős és becsületes. Nagy öröm még, hogy Sunnyt, a gyerekzsenit is visszahozták a Metal Gear Solid 4 után.
Végül essen pár szó a többi rosszfiúról is, akikkel szemben kardot kell ragadnunk: Sundowner egy igazi – inkább nem írom le, hogy micsoda, mert azt nem tűrné a nyomdafesték. Monsoon kafa arc, aki folyton filozofál, és mellékesen felszeletel sushinak. Mistral a fiúnak nagy pirospont, igazi kemény csaj, nem mellesleg eléggé elgondolkodtató személyisége van. És végül Armstrong szenátor, a vérbeli patrióta szemétláda, aki olyan élvezettel nyírtam ki, hogy azt szavakba nehéz önteni.
Mindezek mellett a témák is, amiket feldob a játék, nagyon kirívóak: az Afrikában lévő katasztrofális helyzetek, az illegális kutatások, gyerekkereskedelem, a technológia uralma az emberek felett. Külön-külön is jó témák, de együtt adják a Revengeance értelmét – ha valamit elakarsz érni, nem mindig járhatsz a jó úton. Van hogy elő kell hívnod az őrült mészáros személyiségedet, és akkor talán sikerül a lehetetlen.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback