Aaron Sorkin Az elnök embereiben már tökélyre fejlesztette a visszaemlékezés keverését az évadon átívelő történetszállal. A Híradósok második évadában pedig bevetette ezt a fegyverét, hogy kicsit tépje a nézők idegeit – ezért azt javaslom mindenkinek, hogy ezt az évadot egyben tekintse meg mindenki, különben a haját fogja tépni.
Will McAvoy (Jeff Daniels), a Híróra arca, egy ügyvéd előtt beszél az elmúlt hónapok eseményeiről, próbálja megfogni az okokat, amik eddig a pillanatig vezettek, de rá kell döbbennie, hogy ehhez hosszabb kifejtésre van szükség – és így, mi nézők a szereplőkkel együtt vissza is ugrunk az időben. Will keményen kioktatja a pártja, a Republikánusok kampányát, terveit, és gyakorlatilag ott köt beléjük, ahol tud. Ezzel azonban nem ártani akar nekik, sőt, inkább erősíteni akarja a pártot, hogy komolyabb kérdésekkel foglalkozzanak, de mint az lenni szokott, ez nem mindig így sül el.
Jim Harper (John Gallagher Jr.) a vezető producer, MacKenzie Hale (Emily Mortimer) jobb keze azt kéri felettesétől, hogy had követhesse ő a kampánybuszt, ezáltal pedig ő tudósíthat Romney kampányáról. Ez valóban egy sokkal alacsonyabb rangú feladat egy helyettes producernek, de Jimnek szüksége van rá, hogy távol legyen egy kicsit a Hírórától és egyúttal Maggie-től (Alison Pill), a műsor társproducerétől is. Maggie az előző évadban szerelmet vallott Jimnek, azonban mégis Donnal (Thomas Sadoski), a tízórás hírek vezető producerével költözött össze. A vallomás viszont felkerült a netre, így Maggie-nek nehéz döntést kellett hoznia. Engedélyt kért és kapott Mactől, hogy a forrongó Afrikáról tudósíthasson – de a tipikus „szomszéd lány” egy olyan sebet szerez a távoli kontinensen, amit sosem fog kiheverni.
Charlie Skinner (Sam Waterston), a csatorna hírrészlegének elnöke azonban olyan fülest kap, ami felforgatja az életét. Mint minden jó újságíró, ő is oknyomozásba kezd, és megpróbál minél több hiteles információt megszerezni a titokzatos Genova hadműveletről. Hétről-hétre fokozatosan bevonja Jimet és Macet, végül pedig az egész stábot, mert ha ez a hadművelet igaz, akkor az alapjaiban rengetheti meg országuk kormányát.
Mint már említettem, a sorozat epizódjait egyben érdemes bedarálni, mert eltelik vagy két-három epizód, mire képes lesz megérteni a néző, hogy miről is van szó egyáltalán. A folytonos visszaemlékezés adja az epizódok magvát, amik ugyanolyan pörgősek és eszményiek, mint eddig, ám a jelenben játszódó kihallgatások megtörik ezt a tempót, lassabb és elgondolkodtatóbb jelenettel. Ezek a váltások pedig igazán idegőrlőek, na, nem azért, mert rosszak, hanem mert az ember annyira várja a választ a kérdésekre, hogy beleőrül.
A Genova hadművelet egy tökéletesen felépített esemény, a körülötte egyre jobban fokozódó izgalom pedig nem véletlen, és bár nem mondhatom el mi a történet lényege, azt azonban elárulhatom, hogy mindenkinek le fog esni az álla a sorozat alkotóinak merészségén és önbizalmán. Nem hiszem, hogy volt valaha bárkinek ekkora mersze, hogy ezt a kritikát és őszinteséget megfogalmazza, mint Aaron Sorkin. Szerencsére ez a kilenc epizód alatt bemutatott összes jelenetnél így van. Sorkin idealizmusa és mersze példaértékű, pláne a mai televíziózásban, ahol sokszor nem mernek megtenni ilyen lépéseket.
Egy valamivel azonban nem tud jól bánni a sorozat, és az a szerelmi szálak. Will és Mac múltjukból fakadó feszült viszonya kiváló, és annak a feloldása is, de a többi szereplő folytonos összeboronálása egyszerűen zavaró. Maggie, mint a bájos lány, aki butuska, de közben meg egy vérprofi csapatban van, ellentmondás, az meg már pláne, hogy egy olyan egoista férfi, mint Don mit is lát benne. Jim, mint a szokásos jófiú, csak vár csendben és türelmesen a nagy lehetőségre, de mikor az eljön, akkor visszahúzódik – tucatszor ellőt karakter klisé, amit Gallaghernél sokkal többen és sokkal jobban csináltak. Talán Sloan Sabbith-nél (Olivia Munn) sikerült valamelyest megoldani a párkapcsolati klisék kerülését, de sajnos az évad végére ezt is elrontották. Nem értem, miért kell ennyire erőltetni a magánéleti kérdéseket a Híradósokban, feleslegesek és elveszik az időt az olyan fontos politikai, gazdasági és morális kérdésektől, amit viszont a sorozat baromi jól tálal.
Sajnos a berendelt harmadik évad lesz az utolsó a szériában, így sajnos egy időre megint búcsúznunk kell Aaron Sorkin zseniális párbeszédeitől – öröm az ürömben, hogy novemberben érkezek Az elnök emberei hét évadának kritikáival.
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback