A finálékkal az a baj, hogy úgy anblokk nem szeretjük őket: ha csak egy évadot zár, akkor általában hatalmas cliffhangerrel ér véget, aztán várakozhatunk jó esetben csak pár hónapot, de akár éveket is a folytatásra; ha viszont egy sorozatnak a végét jelöli, nos akkor érthető, hogy miért hagy keserű szájízt maga után. A Sherlock esetében nagy általánosságban elmondható, hogy csavaros befejezéseket kapunk – talán ez a típus akasztja ki leginkább a nézők lelki felháborodottság-mutatóját.
Mint azt az előző cikkemben, a széria egyik legkevésbé taglalt epizódjának értékelőjében mondtam, jön egy bizonyos valaki, aki már az első rész óta titokban irányítgatja a szálakat, de csak most bújik elő a rejtekhelyéből, és bizony nem kis felfordulást okoz. Sherlock (Benedict Cumberbatch) és John (Martin Freeman) is érzi, hogy itt már vérre megy a játék: először robbantás történik a Baker Streeten, majd Sherlock egymás után kap halálra rémült emberektől rejtélyes telefonhívásokat, miszerint egy adott időn belül meg kell oldania egy feladatot, vagy aki a vonal másik végén tartózkodik, az meghal. Van még egy cselekményszálunk, ami a másikhoz képest először nem annyira tűnik jelentősnek, de a végére kiderül, hogy mégis az: az epizód elején felkeresi Sherlockot bátyja, Mycroft (Mark Gatiss) azzal, hogy egy MI6 ügynököt meggyilkoltak, valamint eltűnt egy szigorúan titkos információkat tartalmazó pendrive is. Sherlock először nem akar ezzel foglalkozni, viszont a többi ügyben való nyomozása során kiderül, hogy Moriarty (Andrew Scott)– kinek nevét még a legelső részben hallhattuk – keze lehet a dologban, Sherlock megkeresi a pendrive-ot, és megpróbálja azzal előcsalogatni őt.
Aki ismeri az eredeti történeteket, vagy látott már valamilyen tévés vagy filmes adaptációt, az tudja, hogy James Moriarty – aki itt a sorozatban Jim néven randalírozik – Sherlock Holmes teljesen egyenlő fele, sőt, eleinte még erősebbnek is mutatja magát. Akinek nem ez az első alkalma, hogy ezekkel a karakterekkel találkozik, azt is tudja, hogy Moriarty általában nem csak intellektusában, de viselkedésében is hasonlít Holmesra, hiszen mindketten úriemberek (az, hogy Moriarty mellesleg egy tucatnyi ember haláláért felelős, az most csak másodlagos). Ebben a szériában viszont kapunk egy olyan Moriartyt, amilyet még nem láthattunk: az öltöny-nyakkendő páros itt is elengedhetetlen, de ugyanakkor ennek a ruha összeállításnak egy harmincéves férfi bőrébe bújt ötéves kisgyerek a viselője, és ezt most nem negatív értelemben mondom. Andrew Scott zseniálisan hozza a kissé neurotikus, nagyszájú, gyerekes, ugyanakkor rendkívül félelmetes és kiszámíthatatlan gonosz kombóját. Nem véletlenül van az, hogy egyik pillanatban röhögünk rajta, a másikban viszont a hideg futkározik tőle a hátunkon – főleg amikor elereszti a hangját.
John Watson még egy rakatnyi bombával a nyakában sem fél tőle, hiszen ő valószínűleg látott már nála ezerszer rosszabbat is Afganisztánban. Sherlock viszont igenis megijed Moriartytől. Sherlock Holmes egész életében – a mostaniakhoz képest – pitiáner ügyeken dolgozott, amiket valószínűleg maximum egy nap alatt megoldott, aztán unottan várta a következőt, mindezt azért, hogy valamivel lekösse a figyelmét, jah, és hogy ne nyúljon újra anyaghoz. Eddig, bátyját kivéve, átlagemberekkel volt körülvéve, akiknek rengetegszer szidta a lassú észjárását, erre jön egy hozzá hasonló zseni, aki viszont a rossz oldalon áll, iszonyatos hatalommal a markában. Azt hiszem, érthető a reakciója.
Lezárásként beszéljünk egy kicsit a függővégekről, és hogy mennyire utáljuk őket. Na, de most komolyan: az egész finálé alatt tűkön ülünk, végre úgy tűnik, hogy a fő problémánkra lesz gyógyír, erre az írók úgy döntenek, hogy hadd tépjék szegény rajongók a hajukat, a legizgalmasabb résznél abbahagyjuk. Nos, a The Great Game-nek is természetesen ilyen vége van, a folytatás viszont… hát, az a legjobb cliffhanger-feloldó jelenet, amit életemben láttam. Legközelebb elmondom, miért!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback