A modernizált széria dinamikus, eseménydús első epizódja után jöjjön a második, amiről sajnos nem beszélnek olyan sokat, mint az elődjéről, ami az egyik legsűrűbben analizált rész. Ez nem is csoda, hiszen egyrészt elég erőteljes az újdonság varázsa, másrészt egy kis időre az összes nézőt körbelengi az a bizonyos extázis, amit egy igazán jó epizód vagy film elő tud idézni. Az A Study In Pinkhez képest a The Blind Bankerben hiába történik szintén sok minden, már lassabb tempójú, mint az elődje. Sok az információ, amit ugyan finomabban adagolnak, de így is kell idő, hogy mindent összerakjunk. A fő hangsúly itt tehát az ügy megoldásán van, mintsem a két főszereplő kapcsolatán.
Ennyit gyors bevezetésnek, jöjjön az alapsztori. Egy érdekes üggyel találkozik Sherlock (Benedict Cumberbatch) és John (Martin Freeman), ugyanis betörés történt a Nemzeti Antik Múzeumban, ahonnan viszont nem vittek el semmit, mindössze megrongáltak egy festményt, amin egy bankár látható. Nem sokkal később kiderül, hogy nem csak egyszerű firkáról van szó, hanem egy üzenetről egy bizonyos Edward van Coonnak, aki a belvárosi bank hong kongi részlegén dolgozik. Sherlockék felmennek a lakására – pontosabban betörnek – hogy kifaggassák, de Van Coon addigra halott. Ezt a gyilkosságot aztán összefüggésbe hozzák egy újságíró halálával, akit szintén egy zárt lakásban ért a vég, betörésre utaló jelek itt sem voltak. Mindkét eset során fontos szerepet játszanak a kínai eredetű szimbólumok, akárcsak a festmény esetében, végül pedig kilyukadunk egy hong kongi bűnbandánál, a Fekete Lótusznál.
Mondtam én, hogy bonyolult a történet, de átvezető epizódnak teljesen tökéletes. Aki viszont azt mondja, hogy karakterizációs szempontból használhatatlan a The Blind Banker, az hazudik. Első találkozásuk óta eltelt egy kis idő – azt nem tudjuk pontosan mennyi, de az biztos, hogy nem túl sok, mégis rengeteg mindent el lehet mondani a Holmes-Watson párosról. Például azt, hogy John Watson a legügyesebb, legbátrabb és legfurfangosabb orvos a világon. Igen, tudjuk, az intelligencia kvóciense nem ér fel Sherlock Holmeséval, de ez nem is baj, mert olyan fontos mozzanatokra tudja felhívni a figyelmet, és olyan összefüggéseket tud felfedezni, amit Sherlock a józanész-metódussal nem. Mellesleg mondtam már, hogy a mi – egyik – kedvenc dokink milyen badass? Jó, egy katonának illik annak lennie, ám ne felejtsük el, hogy John poszt-traumatikus stresszel küzd, aminek elvileg gátolnia kéne őt ebben. De mégsem blokkol le, és képes szembeszállni a bandavezérrel és a gorilláival úgy, hogy csak sejti milyen fizikai és materialisztikus erővel rendelkeznek.
Sherlock Holmesról pedig megtudjuk azt, hogy milyen területekre nem terjed ki a tudása, ezek közé tartozik a csillagászat, na meg az emberi természet. Az előbbi annyira nincs kibontva, meglepődünk rajta, aztán ennyi. Senki sem tökéletes, igaz? Az utóbbi viszont sokkal érdekesebb: itt nem teljes apátiáról vagy bunkóságról van szó – habár néha tényleg nem tudja visszafogni a nyelvét, de én ezt inkább túlzott őszinteségnek titulálnám –, sokkal inkább arról, hogy rosszul értelmezi mások reakcióit bizonyos dolgokra. Sherlocknak az egész életét gyakorlatilag a különféle bűntények megoldása teszi ki, mást nem nagyon csinál, ellenben Johnnak van magánélete is. Ebből a rész során kialakul egy kisebb konfliktus, ami viszont nem veszekedős, sokkal inkább vicces és aranyos.
Mégegy fontos momentumra fel kell hívnom a figyelmet, ez pedig Sherlock munkájának a megbecsültsége. Az A Study In Pinkből kiderült, hogy nincsenek oda meg vissza tőle a Scotland Yardnál, maximum hozzávágnak egy „köszönömöt”, John viszont többször is fantasztikusnak nevezte a gondolatmenetét. Ez először meglepte, sőt, egyenesen ledöbbentette, később aztán zavarba hozta Sherlockot, az új epizódban pedig már néhol büszkén mutogatja, hogy mit tud.
Sikerült ilyen hosszasan írnom arról a részről, ami fölött annyian csak úgy elsiklanak – és még mindig nem értem, miért. A The Blind Banker ugyanolyan fontos, mint a többi sztori mind jellemfejlődés, mind szórakoztatás szempontjából. Igen, van egy töltelék-epizód utóíze, és mindenki a finálét várja már, de akkor sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha már viszont az utolsó részt emlegettem, akkor készüljünk fel, mert jön az az ikonikus valaki, aki megingatja Sherlock Holmest. Alig várom!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback