Hiszem, hogy az animációs filmek két csoportba oszthatók: vannak, amikbe olyan poénokat, történetszálakat és mély karaktereket szőttek bele a készítők, hogy az idősebb korosztály figyelmét is le tudják kötni vele, és vannak olyanok, amiknek tíz éves kor felett nincs, vagy csak nagyon limitált az élvezeti értéke. Sajnos – vagy nem sajnos – a Villám és a varázsló az utóbbiak közé tartozik.
Villámot, a kismacskát – aki eme nevét igaz, csak kicsit később kapja meg, de valahogy addig is neveznem kell – gazdái kidobják az utcára. Miután a macsek kóborol egy sort a környéken, egy, a pletyka szerint kísértetjárta háznál köt ki – valójában persze semmi ilyesmiről sincs szó. A hely igazából egy idős, bolondos bűvész, Lawrence otthona, akinek napjait az tölti ki, hogy bütyköli kicsi robotjait, gondozza állatait, és a helyi kórházba jár, hogy ott szórakoztassa a beteg gyerekeket. Bár a bűvész tárt karokkal fogadja Villámot – ő kereszteli el a cicát –, Jack, a nyúl és Maggie, az egér ferde szemmel néz az új jövevényre, és mindent megtesz, hogy megszabaduljanak tőle. Egyik ilyen akciójuk viszont azzal ér végét, hogy Lawrence kórházba kerül, az állatok pedig magukra maradnak a házban – ezt pedig megpróbálja kihasználni Lawrence ingatlankereskedő unokaöccse, Daniel, akinek feltett szándéka, hogy nagybátyját idősek otthonába küldi, annak házát pedig eladja. Csakhogy ehhez Villáméknak is lesz még pár szava.
A történet rettenetesen üres és kiszámítható, és a nagykönyv minden kötelező elemét felhasználja: vannak cuki kisgyerekek, még cukibb kisállatok, egy kis mágia (vagy gépészeti csoda – igazából nem derül ki, és azon kívül, hogy így lehetett a filmbe tenni cuki pici robotokat, nagyon funkcióját sem látom a dolognak), kedves, öreg bácsi, és gonosz, fiatalabb bácsi (aki, miután a főszereplőnk macska, természetesen allergiás a macskákra). A sztoriban egy olyan fordulat sincs, amit gyakorlatilag ne látnánk előre, amit természetesen megspékeltek a kötelező jellegű, torkunkon lenyomott tanulsággal – szeressétek egymást, gyerekek, és tartsatok össze –, és még annyi drámai érzék/gerinc sincs az alkotókban, hogy a végén úgy istenigazából megbüntessék a gonoszt – persze, miért is büntették volna meg, ez egy gyerekfilm, de olyan ízig-vérig gyerekfilm, amiben a felszínes konfliktus mellé már nem sok dráma fér, amúgy meg milyen lenne már az a családbarát film, ahol a nagybácsi nem bocsát meg, vagy ne adj’ Isten kitagadja unokaöccsét, aki átvágta őt, aztán meg megpróbálta kilakoltatni.
A karakterek felejthetők, sőt némelyik már kifejezetten idegesítő – még Villám is, pedig én aztán szeretem a macskákat. De ez a cicus olyan szinten sablonos és jellemtelen – amikor kell cuki, amikor kell, fél, amikor nagyon kell hős és juj –, hogy az már nekem fájt (azt pedig egyáltalán nem értem, hogy Villám hogy lehet az angol szinkronban fiú, a magyarban meg lány). Jack otromba, Carlo és Carla, a turbékoló gerlepár erőltetett, a csivava, aki a film elején útba igazítja Villámot, sajnos többször is visszatér, pedig már az elején sok volt. Maggie, Lawrence és a kórházi gyerekek egészen rendben vannak, de mondom, ők is éppen annyira felszínesek, hogy a film megnézése után két órával már el is felejti őket az ember.
Ami az animációt illeti – nos, az szuper… volt a Pixartól tíz évvel ezelőtt, ma viszont már olyanok mellett, mint az Így neveld a sárkányodat vagy – még animációs hibái mellett is – a Jégvarázs, labdába se rúghat. Főleg Villám esetében láttam többször is azt, mintha nem mozogna szinkronban a környezetével – például, mikor jött le a lépcsőn, valahogy mindig úgy félresikerültek a mozdulatai. Ezen kívül többször is, főleg a film elején, úgy éreztem, mintha egy félprofi animátor-tanonc YouTube-ra felpakolt vizsgakisfilmjét nézném, aminek igazából annyi a lényege, hogy a delikvens közölje a nagyvilággal: „nézzétek, én ilyet is tudok!” Valamint az is zavart – bár én az angol nyelvű változatot néztem meg –, hogy a szereplők beszéde és szájmozgása nem igazán volt szinkronban (persze, a film eredetileg belga, úgyhogy a probléma innen eredhet).
Mindezek ellenére nem mondom azt, hogy a Villám és a varázsló egy rossz film lenne – egyszerűen csak hiányzik belőle az a plusz, az a minimális komolyság/mélység, amivel tíz év felett is élvezhető lenne. Tíz év alatt viszont biztos vagyok benne, hogy nagyon lebilincselő alkotás.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback