Elysium – Zárt világ (2013)

A District 9 óta hatalmas rajongója vagyok Neil Blomkampnak, úgyhogy amikor kiderült, hogy újra egy általa írt és rendezett film kerül a mozikba, akkor azonnal rákattantam, és alig vártam már, hogy kishazánkba is megérkezzen. Reméltem, hogy most is azt a fantasztikus sci-fi és morális kérdések egyvelegét készíti, ami miatt megszerettem.

Az emberiség kettészakadt: a szegények a Földön élnek, amit már igencsak lelaktak az elődök, míg a gazdagok a bolygó körül keringő űrállomáson, a tiszta és békés Elysiumon. 2154-re ez a társadalmi rétegződés már egy igencsak bevett és működő dolognak számított, azonban, mint az lenni a szokott az emberek a jobb élet reményében hajlandóak kockáztatni. Sok, talán repülésre is alkalmatlan űrhajó indul útnak az Elysium felé, illegálisan, azt remélve, hogy valami csoda folytán mégis bejuthatnak a mennyországba.

A kietlen és beteg földön él Max (Matt Damon), aki megpróbál bűnözői múltjától szabadulni és jelenleg tisztességes munkát végez. Azonban baleset történik a gyárban, őt pedig egy halálos dózisú sugárzás éri, szó szerint napjai vannak hátra. Életét azonban az Elysium orvosai meg tudnák menteni, csak hát nem akarják, így Max, egyszemélyes hadseregként megpróbál eljutni az űrállomásra, megváltva ezzel a Földön rekedtek világát is. A kérdés már csak az, hogy a gazdag vezetőség, élükön Rhodes államtitkárral (Jodie Foster) meddig hagyják elmenni a férfit?

Neil Blomkamp megint zseniálisat alkotott, csakhogy az Elysium nem ér fel a District 9 magasságába. Csúnya dolog egy rendező újabb alkotását folyton a régihez hasonlítgatni, de mivel jelenleg ez a két nagy produkció fűződik a nevéhez, ezért azt kell használni, ami van – de 2015-re jön tőle egy újabb film, a Chappie, és igen, azt is nagyon várom már.

A film első fele zseniális, az újító kameramozgások még mindig fergeteges képi hatást keltenek. A sivár Föld és a virágzó Elysium képe tökéletes kontrasztot ad, ahogy maguk a szereplők is, hiszen Max gyerekkori szerelme, Matilda (Emma Tremblay) tisztaságával és hatalmas szívével tökéletes ellenpárja a hataloméhes és kegyetlen Rhodes államtitkárnak. A párbeszédek nem túl terjengősek, mégis pont a kívánt hatást érik el a nézőben: érezzük a mögötte lévő fájdalmat, kétségbeesést és olykor a szeretetet is.

A film második felében azonban a vizuális effekteknek rendelik alá az egész történetet, ezáltal többször megbicsaklik, majd később el is veszti egyensúlyát és a földre rogy. A hirtelen pörgőssé váló történet, a felesleges akciójelenetek és az olykor csöpögős monológok inkább zavaróak, és valójában nem is tesznek hozzá a film cselekményéhez. A végkifejlet azonban mégis gyönyörűre sikeredett, bár kissé hatásvadász, de vannak olyan esetek, amikben ezt el tudom nézni. Matt Damon és Jodie Foster nagyon kényelmes szerepet kapott, így hozzák a tőlük megszokottat Sajnos egyikük sem remekel a film során, pedig Fostertől azért elvártam volna valamit.

Az Elysium még mindig egy igen magasan kvalifikált történet, amit illik többször is megnézni, benne van minden, ami egy jó sci-fihez kell: látvány, valamint olyan morális, és etikai kérdések feszegetése, amit kizárólag ebben a műfajban lehet ilyen briliánsan hozni. Nem ér fel a District 9 szintjére, de képes megközelíteni azt – ez pedig igen nagy szó, tekintve a mostani sci-fi kínálatot.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!