Jogos a félelem, hogyha egy történet a két főszereplő közti feloldatlan szexuális feszültségre épít, akkor, ha ez a két karakter összejön, lőttek sztorinak. Szerencsére ez nem következik be törvényszerűen, és vannak olyan remek írók, akik azután is tudják tartani a színvonalat, hogy a két hős végre egymásra talál – és a Castle-nek kifejezetten remek írói vannak.
Miután újabb halál közeli élményben volt része, Kate Beckett (Stana Katic) rájött, hogy felesleges úgy tennie, mintha nem szeretné a férfit, és, előző napi hatalmas vitájuk ellenére, Castle (Nathan Fillion) lakására sietett, ahol… Nos, a sorozatot az ABC adja, nem az HBO, de azért lehet sejteni, mivel töltötték az ezt követő éjszakát. Ám hiába találtak végre egymásra, Ricknek és Kate-nek egy pillanatnyi nyugalom se jut: ha nem éppen Martha (Susan Sullivan) vagy Ryan (Seamus Dever) zavarja meg őket, akkor éppen azt az aktát próbálják megkaparintani, amit Montgomerry (Ruben Santiago-Hudson) még a halála előtt Mr. Smith-re (Geoff Pierson) bízott, és ami Beckett biztonságának záloga. Az akta azonban megsemmisül, viszont darabjaiból a csapatnak annyit sikerül összeraknia, hogy ki áll Johanna Beckett meggyilkolása mögött – igen, négy évad után végre szembenézünk a rohadékkal. Beckettnek végül egy szerencsés blöffel sikerül elérnie, hogy a bűnös békén hagyja, ám ennek az az ára, hogy a férfi szabadlábon marad – ami helyzettel, sejthetjük, Beckett nem fog sokáig megelégedni.
Az első részt követően a dolgok visszaállnak a megszokott kerékvágásba a kapitányságon, azzal a kis különbséggel, hogy Castle és Beckett immár egy párt alkot, bár ezt, mivel a munkatársak romantikus kapcsolatát tiltja az etikai kódex – igaz, Castle egyszer megjegyzi, hogy ő tulajdonképpen nem a New York-i rendőrség alkalmazottja – erősen titkolják. Persze előbb-utóbb minden titokra fény derül, köztük erre is, és ennek a bizonyos titoknak a leleplezése néhány ember – mint például Ryan és Gates (Penny Johnson Jerald) – esetében kifejezetten viccesre sikeredett. Mindeközben Alexis (Molly C. Quinn) megkezdi az egyetemet és szárnyait bontogatja – ami nem mindig van ínyére Castle-nek –, Ryan és Jenny (Juliana Dever) a gyermekvállaláson töri a fejét, Esposito pedig a szárnyai alá vesz egy hányatatott sorsú kissrácot (Nadji Jeter), és még Lanie-vel (Tamala Jones) is felmelegíti a káposztát.
Mint ahogy a bevezetőben utaltam rá, azáltal, hogy Castle és Beckett végre egymás karjaiba omlott, nem csökkent a színvonal – persze, egyértelmű, hogy a sorozat dinamikája valamilyen szinten ezáltal megváltozott, de ez egyáltalán nem baj. A gyilkosságok továbbra is remekbe szabottak, a szereplők szócsatái továbbra is folynak, és a nagy téteknek sem mondtunk búcsút, csak éppen ezentúl körítésként kapunk némi turbékolást, néha meg izgulhatunk, hogy Rick és Kate kapcsolata vajon túléli-e az eléjük gördülő akadályokat.
És ha már nagy tétek: a szezonban csúcsosodik csak ki igazán Beckett anyja halálának történetszála, de ez még messze nem jelenti azt, hogy le is zárul, nem – csak ebben az évadban kétszer találkozunk azzal, aki felbérelte a bérgyilkost, és vele még a hatodik évadban is többször van dolgunk. Viszont egy új, fontos történetszál is bejön, amivel a negyedik évadban még csak cukkoltak minket egy elejtett fél mondattal – ez pedig nem más, mint hogy végre megismerjük Castle apját (James Brolin), aki, mint kiderül, a CIA egyik kémje. És ha ez még mindig nem lenne elé, akkor még 3XK-jel (Michael Mosley) is ismét találkozunk, aki majdnem halálsorra küldi Castle-t.
Aztán az évad vége felé – pontosabban már a szezon közepén megkezdődik ennek a szálnak a felvezetése, mikor is Castle-t meglátogatja egyes számú ex-felesége, Meredith (Darby Stanchfield), aki elülteti a kétség csíráit Beckett lelkében – bejön a párkapcsolati dráma. Kate meginog, és megkérdőjelezi, hogy van-e jövője a Castle-lel való kapcsolatának – és mindennek oka egy rámenős multimilliomos üzletember, Eric Vaughn (ioan Gruffudd) – akit nagyjából annyira utál a fandom, mint Josh-t (Victor Webster) –; némi hibás kommunikáció közte és Castle közt; valamint egy remek állásajánlat, ami miatt viszont Beckettnek D.C-be kellene költöznie. Ezalatt a pár rész alatt mind Kate, mind Castle rengeteg hibát vét – ők is csak emberek –, ám azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy a végén (szinte) minden csorbát sikerül kiköszörülniük.
De most elég is volt a problémákból, jöjjenek a vidám dolgok!
Bocsánat, most önző leszek, és külön bekezdést szánok az egyik kedvenc részemnek, amit, nem túlzás, már vagy fél tucatszor láttam (tudom, klinikai eset vagyok). Ez a jelen évad negyedik epizódja, ami a Murder, He Wrote címet kapta (ami amúgy egy lefordíthatatlan szójáték: biztos sokaknak ismerős az Angela Lansbury nevével fémjelezett retro nyomozós sorozat, ami nálunk a Gyilkos sorok címen futott – na, ez angolul Murder, She Wrote, és az epizód címe erre reflektál). Ebben a részben Rick és Kate Castle hamptoni házába készül a hétvégére, hogy ott romantikázva eltöltsenek pár napot, ám már az első este belebotorkál egy meglőtt ember Castle medencéjébe, és ott meg is hal. Látszólag elég hamar el is fogják a gyilkost, ám Ricknek és Kate-nek rögtön egyértelmű, hogy nem a letartóztatott drogos srác a tettes, így hát nyomozásba kezdenek, ami már csak azért is trükkös, mert 1, Kate a körzetén kívül tartózkodik, tehát nincs semmi jogköre; 2, New Yorkban a srácok abban a hitben vannak, hogy Castle és Beckett még nincsenek együtt, és külön töltik a hétvégét; 3, a két szerelmes azért próbál egymásra is időt szakítani; 4, és ez már csak a hab a tortán: a helyi rendőrfőnök először prostituáltnak nézi Kate-et. Nem egy nagyon feszült, vagy hatalmas tétekkel operáló epizód, de aranyos, szellemes és romantikus, és szerintem egyszerűen zseniális – persze én elfogult vagyok vele szemben (amúgy ez az a rész, amiben Ryan tudomást szerez arról, hogy Kate-ék együtt vannak, ami egy külön briliáns jelenet).
És amit nem lehet kihagyni ennek a szezonnak az összefoglalójából: a századik epizód! Miután nem sokkal előtte volt a rettentő izgalmas és feszült dupla epizód, a készítők nem akartak itt is hatalmas tétekkel operálni, helyette egy döntöttek, átnyújtanak egy „pohár pezsgőt” a nézőknek – és ezt az elgondolásukat sikerült is beváltaniuk. Persze ebben kezükre játszott a tökéletes időzítés is: a századik epizód pont április elsejére esett, ami nem csak bolondok napja, hanem egyben Castle születésnapja is. És bár a részben fut mellékszálon egy nyomozás a kapitányságon, a lényeg Castle lakásán folyik. Rick ugyanis egy sítúra folyamán eltörte a térdét, úgyhogy három hete begipszelt lábbal otthon duzzog, és már majd’ megöli az unalom (arról nem is beszélve, hogy a sérülése miatt le kellett mondaniuk a születésnapjára tervezett, Bora Bora-i útjukat Beckett-tel). Ám a szituáció hirtelen fordulatot vesz, mikor Castle az ablakon keresztül végignézi, ahogy szomszédja az utca túloldalán megöli barátnőjét. Igen ám, csakhogy senki sem hisz neki, és még Beckett is mindent rendben talál, mikor vonakodva nekiáll nyomozni az ügyben.
És akkor már csak a végső szemezgetés maradt hátra: Castle és Beckett megjár egy sci-fi találkozót (jó sok Firefly-utalás), majd rá pár hétre egy rosszul sikerült családi vacsora után Bronxban ragad egy szemtanúval, fegyver, pénztárca, mobiltelefon nélkül. Ryanről kiderül, hogy több mint egy évet töltött beépülve az ír maffiába, ahová rövid időre vissza kell térnie. Castle-ék túlesnek az első közös karácsonyukon és Valetin napjukon, ami utóbbi majdnem katasztrófába fullad, mikor Rick véletlen Gates blézerébe csúsztatja Kate ajándékát (ebben az epizódban amúgy vendégszerepel a szintén a Fireflyból ismert Gina Torres). Ezen kívül hőseink üldözőbe veszik a jetit, és egy rémisztő DVD-nek hála Castle napokig abban a hitben él, hogy elátkozták, és három napja van mindössze vissza az életből. Ja, és egyszer még klisével is élünk, ugyanis kiderül, hogy az inas a gyilkos – de ezt azért olyan jó kimondani, nem?
Az ötödik évad természetesen szép kis cliffhangerrel ér végét, méghozzá két fronton is, amivel tavaly négy hónapig kétségek közt tartották a nézőket – persze, valamilyen szinten ki lehetett logikázni, hogy mi lesz a szituáció feloldása, de attól még borzalmas volt a várakozás. Mondjuk, a hatodik évad cliffhangerével összehasonlítva előző évben még egész kedvesek voltak velünk az alkotók.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback