Szerintem már mindenki ismeri Orwell klasszikusnak számító 1984 című kötetét, no, a The Last Enemy ennek az alapját tette magáévá, de olyan színvonalasan és egyedien, ahogy csak az angolok képesek.
Dr. Stephen Ezard (Benedict Cumberbatch) matematikus professzor, és évek óta nem járt otthonában, Londonban. Ám most mégis visszatért, de ezt nem boldogságában vagy honvágyában tette, hanem mert egy afganisztáni küldetés során meghalt a testvére, Michael (Max Beesley), és itt tartják a temetését. Stephen még csak fel sem ocsúdhatott a gyászból, mikor fivére lakásán találkozik Michael feleségével, Yasimmal (Anamaria Marinca), akinek még csak a létezéséről sem tudott. A lány azonban rejteget valamit, de a kettejük között vibráló feszültség, a veszteség hatása egy olyan érzelmi állapotba taszítja Stephent és Yasimot, hogy végül egymás karjaiban kötnek ki.
Másnap reggel azonban eltűnik a lány, Stephen pedig felocsúdva az előző éjszaka történ eseményekből a nyomába akar szegődni, így kapóra jön neki egy kormány általi felkérés, hogy patronálja és promótálja a legújabb programjukat, T.I.A-t (Total Information Awareness). A rendszer célja, hogy az eddigi adatbázisokat összefoglalja, és azok felhasználásával előrevetítse az emberek leendő tetteit, ezzel a kormány szeretné kiszűrni az ártó szándékú embereket: a terroristákat és a bűnözőket. De mire Stephen észbe kaphatna addig egy csavaros összeesküvés elmélet kellős közepén találja magát, itt pedig senki sem az, akinek látszik.
A sorozatot mindig is mini-sorozatnak tervezték, ennek pedig az az előnye, hogy az alkotók pontosan tudták, hogy mennyi idejük lesz kibontani az eseményeket, ennek köszönhetően pedig egy nagyon szép ívet kapott a széria. Érdekes tempóval rendelkezik a The Last Enemy: általában az epizódok elején és végén igen felfokozottá és pörgőssé válik a hangulat, de a kettő között lassan folydogálnak az események. Ez egyrészt jó, mert hagynak pihenőidőt a nézőnek, másrészt rossz, mert hagynak pihenőidőt a nézőnek.
A színészekre sem lehet panasza az embernek, hiszen Benedict Cumberbatch okkal ilyen népszerű színész, ám a Sherlock rajongók ne lepődjenek meg, ha Ben nem a szokásos tudálékos figurát hozza, hanem a sorozathoz megfelelő kissé félszeg, ám okos férfit. Stephennel egyedül csak az volt a problémám, hogy lefeküdt a halott testvére feleségével, de el kell ismernem, hogy ez indította el az egész konfliktust – csak hát nekem ezt nehezen vette be a gyomrom.
Yasim érdekes nő, nem mondanám annyira szépségesnek, mint a sorozatbeli szereplők állítják róla, de figyelemfelkeltő arcvonásaival azonnal megjegyzi az ember. Azonban felemás volt az őt alakító színésznő teljesítménye: egyfelől egy rátermett nő, másfelől azonban csak egy eszköz a filmben – és ez az utóbbi nem igazán volt ínyemre.
A The Last Enemy úgy kapott lezárást, hogy az kvázi nem az – ezt a paradoxont pedig csak azok érthetik meg, akik már látták, illetve akik ezután megnézik a sorozatot. Nagyon szemét egy vége van, ami után percekig döbbenten ültem – Missplaced dettó. Merészek és nem szívbajosak ezek az angolok, ha sorozatokról van szó!
Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy nem érhető el szinkronosan, csak eredeti nyelven, ennek persze a Ben rajongók igencsak örülhetnek, hiszen a színésznek egyedi és bárhol felismerhető orgánuma van. Azt viszont én sem értem, hogy miért is nem szinkronizálta le egyik csatorna sem ezt a szövevényes és izgalmakkal teli szériát (de bezzeg a Jersey Shore-t igen, botrány).
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
