Most, hogy túljutottunk a bevezetésen, neki is vághatunk a második évadnak, ahol elmélyülnek a karakterek, finomodnak a kapcsolatok, a nyomozások esetében pedig egyre akasztófább a humor.

Az első évad azzal ért véget, hogy Castle (Nathan Fillion) bevallotta Beckettnek, hogy beleásta magát a nő anyja halálának ügyébe, és használható nyomra bukkant – aminek Kate (Stana Katic) nagyon nem örült. Ahogy még az elején ugyanis kifejtette, ő úgy van ezzel a nyomozással, mint egy kijózanult alkoholista az itallal: elég egy pohár, hogy visszaessen és elpusztítsa magát. Emiatt gyakorlatilag szóba sem áll Rickkel, ám elkerülni nem tudja, hiszen az ő ihlette könyv, a Hőhullám hamarosan a boltokba kerül, minek folyamán dübörög a reklámkampány, aminek keretein belül még a Cosmo fotósai is riportere is megszállják az kapitányságot. Castle azonban nagyon elszánt, és mindent megtesz, hogy visszakerüljön a nő kegyeibe – még az életét is képes kockáztatni egy akcióban, mikor beépülve kell körbeszaglásznia pár orosz gengszter körül. Mikor pedig a nagy tettek nem válnak be, szinte hallatlan dologhoz folyamodik: bocsánatot kér. Ami viszont működik.

Mint ahogy említettem, a második évad folyamán kezdenek csak igazán elmélyülni a szálak és indulnak be igazán a nagy ívek. Beckettnek szembe kell néznie az anyja gyilkosával – igaz, csak azzal, aki a kést tartotta, nem azzal, aki elrendelte a gyilkosságot –, ami igencsak megviseli, ám segít neki arra az elhatározásra jutni, hogy folytassa a tettes utáni nyomozást – ám ezúttal Castle-lel az oldalán. Ezen kívül az évadban, a sorozat azóta megszokottá vált, februári dupla részében meggyűlik a baja egy tévképzetekkel küzdő, de nagyon is kompetens sorozatgyilkossal, aki legújabb áldozatait neki, vagyis pontosabban Nikki Heatnek ajánlja. Amúgy ebben a két epizódban, amik magyarul a Golyóba zárt üzenet és A nagy durranás címet kapták, tűnik fel a rajongók egyik kedvenc vendégszereplője, Jordan Shaw FBI-ügynök (Dana Delaney), valamint történik meg az a két jelenet, ami minden bizonnyal benne van a tíz, fanfic-írók által legtöbbször feldolgozott szcéna közt: Castle palacsintát süt Beckett lakásán, két napra rá pedig Beckett süt bacont Castle lakásán.

Ja, és ha már a rajongók kedvenc vendégszereplőiről van, ebben az évadban akad még egy, Kate volt középiskolai osztálytársa, a mostanra étteremtulajdonossá vált Maddie (Julie Gonzalo), aki már itt, a második évadban kijelentette azt, amit ma már biztosan tudunk: hogy Kate bizony „sok-sok kis Castle-t” akar Ricktől. Rajta kívül pedig nem feledkezhetünk meg Ryan barátnőjéről, a bájos Jennyről sem, akire ugyan már esett utalás az első évadban is, most találkozunk vele először szemtől szembe – és akit Seamus Dever valódi felesége, Juliana Dever alakít (akik amúgy mindketten cukorbonbonok, és érdemes néha rájuk lesni Twitteren, mert haláli, amit alakítanak).

Ami Castle-t illeti, neki is visszaköszön egy kicsit a múlt ebben a szezonban: közel húsz év után ismét találkozik egyetemi szerelmével, Kyrával (Alyssa Milano), akivel még mindig nem hunyt ki egészen a láng, és akinek pont az esküvője napján gyilkolják meg az egyik koszorúslányát. Ezen kívül arra is fény derül, amit eddig csak sejtettek velünk: Castle nem is tudja, ki lehet az apja. Ez is egy olyan nagy ív kezdete, ami igazán majd csak az ötödik évadban csúcsosodik ki.

Castle és Beckett kapcsolata is egyre jobban elmélyül az évad folyamán: bár a szezon elején Kate még kiakad, mikor egy magazin felveti, hogy egy párt alkothatnak – egek, milyen zseniális az a rész! –, lassan a nő maga is rájön, hogy érez valamit a férfi iránt, és Castle is rádöbben – vagy inkább eljut arra a szintre, hogy ne ezzel áltassa magát tovább? –, hogy nem csak megfektetni akarja Kate-et, hanem valami komolyabbat akar. Ebből igazából a szezon utolsó négy részében lesz bonyodalom, mikor is megjelenik egy jóképű betörési nyomozó, Tom Demming (Michael Trucco), aki udvarolni kezd Kate-nek, felébresztve ezzel a Castle-ben szunnyadó féltékenységet, és elérje, hogy Beckett feltegye magának a kérdést: kivel is akar igazából lenni?

A szezonban még egy fontos dolog történik Castle és Beckett közt: elkezdnek tegeződni! Tudom, ez egy elég triviális dolognak tűnik, de higgyétek el, érdemes elgondolkodni az ügyön. Mivel az angolban ugye nincs formális tegezés/magázás, az egyes nyelvek fordítóinak – ami nyelvekben viszont van – maguknak kellett eldönteniük, hogy a két karakter mikor lépje át ezt a határvonalat. És most nem viccelek, de egyszer egy nemzetközi fórumon egész kis diskurzust folytattam erről egy francia és egy német lánnyal – ezeken a nyelveken a jelképes pertut a két karakter mindössze a negyedik évad legvégén itta meg. Én, bevallom, egyik megoldással sem vagyok egészen megelégedve: a negyedik évad végéig húzni ezt elég nagy ostobaságnak tűnik, viszont pont akkor váltani, mikor elméletileg beszélő viszonyban sincsenek, szintén elég botor dolog. Amondó vagyok, már az első évad vége felé át kellett volna állniuk – nagyjából akkor, mikor Kate, Ryan (Seamus Dever), Esposito (Jon Huertas) és Montgomerry kapitány (Ruben Santiago-Hudson) Castle lakásában pókerezett.

Persze a humor továbbra is a sorozat egyik alapvető ismertetőjegye. Visszatérő poén, vagy már inkább elem, hogy mindenki vagy már azt hiszi, hogy Castle és Beckett együtt van, vagy egyszerűen csak rájön, hogy mindketten gyengéd érzelmeket táplálnak a másik iránt, amit vehemensen tagadnak még maguk előtt is. Humorforrás még természetesen Castle családjának élete – például az, mikor Martha (Susan Sullivan) ráakad az interneten gimis szerelmére, vagy mikor Castle lenyomoztatja Alexis (Molly C. Quinn) új hegedűtanárát. És persze még ott vannak az új ügyek is, amiből, kérlek, engedjétek meg, hadd szemezgessek egy kicsit: hőseink megjárnak egy szado-mazo szexbarlangot, meggyűlik a bajuk egy szemtanúval, aki még a saját nevére sem emlékszik, belekavarodnak egy ügybe, ahol az áldozatnak felesége és mennyasszonya is volt, és még egy médiumba is beleakadnak, aki látszólag megjósolta a saját halálát, és akinek lánya, aki szintén örökölt némi jóstehetséget, közli Beckett-tel, hogy figyeljen Alexanderre, aki rettentő fontos lesz számára, és egy nap még talán az életét is megmenti (lábjegyzet: Richard Edgar Castle született Richard Alexander Rodgers).

A szezon amúgy egész zseniálisan, nem függővéggel, de a szánkban keserű szájízt hagyva ér véget, úgy, hogy bár megkapjuk a folytatás ígéretét – „ősszel találkozunk” –, legszívesebben felpofoznánk mindkét hülyegyereket – értem én ezalatt persze Ricket és Kate-et –, amiért képtelenek normálisan kifejezni az érzéseiket, és amiért vannak olyan szerencsétlenek, hogy gyakorlatilag elsiklanak egymás mellett. De nem baj, lesz ennél rosszabb is – a harmadik évad fináléját a mai napig nem tudom végignézni szipogás nélkül. Holnap azzal folytatjuk, rendben?

Szerző

Orlissa

Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Korábbi cikkek

• Családi film2023-02-02Asterix és Obelix: A középső birodalom
• Esemény2021-10-30Vigyázz, kész… regény!
• Film2021-08-05Ismerős vizeken — Dzsungeltúra
• Film2021-07-14Nem jó, de legalább bájos—Szerelmek, esküvők, és egyéb katasztrófák