Huhú! Jönnek a szellemek! Na, jó, ez most gyengére sikeredett, de hát végül is valahogy be kellett vezetnem egy másik korai élményemet is – ma így sikerült. Ugyanis én a korai éveimben nem voltam ám ekkora horrorokkal táplálkozó mumus.
Nem tudom, ki volt már egyetemi gólyabálban, vagy ki nem, de azt hiszem, mindenkinek van róla elképzelése és hallott már azért róla. Ez a film is egy halál átlagos bulival kezdődik – bár mondjuk számomra az nem átlagos kategória, hogy a lányok fehérneműben mennek – azonban a suliba beilleszkedni nem lehet ám csak úgy. A bulit szervező srácok ugyanis kiválasztanak öt lányt, akiket bezárnak egy elhagyott szanatóriumba. Maga a hely is elég kísérteties, mivel a pestis idején ez volt a halál alagútja, ahová a betegeket küldték, ha már nem volt remény. Az eredeti terv az, hogy a csajokat majd ők maguk ijesztgetik, azonban ezt a számítást csúnyán keresztülhúzzák a holt lelkek – ők nem csak ijesztőbbek néhány egyetemista fiúnál, de veszélyesebbek is.
Sokan nem szeretik ezt a filmet – és sajnos meg tudom érteni valamilyen szinten. Én ugyan nem tartom kukába valónak az egészet, de én elfogult vagyok a helyszínválasztás és a szellemek miatt. A vágás szörnyű: sikerült úgy összevágni a jeleneteket, hogy bár nagyjából kapizsgálható az időrend, pontosan nem lehet őket sorba rakni. Ez egy jó elgondolás is lehetett volna, de nem könnyű kivitelezni – és itt nem is sikerült. A flashback sajnos nem így működik. A színészi munka szintén hasonló minőségű – vagyis rosszul – de azért néha mindenkinek akadt egy-egy jó pillanata. Amire én még szeretnék panaszkodni, mint nő, az az, hogy ideraktak öt tyúkot fehérneműben. Szép alakjuk van, aránylag vállalható fejük, stb. Tehát, a fiúk máris nagyon örülhetnek. Hadd kérdezzem meg: jó pasikat miért nem sikerült találni? Vagy a női nézőkről megfeledkeztek? Ez már csak azért is zavar, mert ugyan mindenkit soha nem lehet kielégíteni, lesznek mindig emberek, akiknek nem tetszik, de azért legalább törekedni kéne rá, hogy minél nagyobb közönségnek el lehessen adni egy művet.
No, jöjjön most a jóság. Mint már mondtam, én odavagyok az ilyen helyszínekért, szóval az épület nagyon gyorsan elrabolta a szívemet – hát, én már csak az ilyen romos, elhagyatott építészetet kedvelem. Szerintem abszolút nem volt baj, hogy elővették ezt a kvázi beavatásos dolgot, mert sokszor sütik el, de a statisztikák azt mutatják, hogy ez egy népszerű téma. Ha filmet csinálnék, én is olyan alapot választanék, amit szeretnek az emberek. Az pedig, hogy kommersz, az mindig nézőpont kérdése. Olvastam többször is, hogy jobb lett volna, ha a lányok ijedtükben kinyírják egymást. Hát, én viszont azt nem kedveltem volna, szóval a dolog csupán nézőpont kérdése. Ki a szellemeket szereti, ki a valódi szereplőket.
Nem fogom azt mondani, hogy jelöljük Oscarra. Valójában még sosem mondtam ilyet, de ha mondanék, akkor nem a Halál alagútját jelölném rá, de egy üres estén, amikor az embernek nincs más dolga, el lehet vele szórakozni egy kör erejéig. Újranézni biztos, hogy senki nem fogja – bár én most a kedvetekért megtettem – de mindig is szükség lesz rá, hogy néhány filmet talonba tegyünk, ha már kifogytunk a zseniális alkotásokból. Ez nagyjából az a kategória.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
