A leviatánok legyőzését követő nyolcadik évaddal ismét nehéz dolgom van, de ez a mostani egy különleges eset. Igazából, mióta lement, igyekszem távol tartani magam ettől a szezontól –nem azért, mert rossz volt, csak… annyi csavar van benne, és sajnos nem feltétlenül jó értelemben. Sőt, mint ahogy ettől a sorozattól már megszokhattuk, főleg nem jó értelemben.
Az ezelőtti cikkemet azon tény felröppentésével zártam, hogy Deannek (Jensen Ackles) és Castielnek (Misha Collins) nem várt nehézségei akadnak a leviatánok térdre kényszerítésével. Természetesen úgy cselekedtek, ahogy az agyagtáblán levő utasítások megkívánták: megölték a vezetőt, Dick Romant (James Patrick Stuart), aki így, az összes többi leviatánnal, együtt visszakerült a Purgatóriumba… de azzal nem számoltak, hogy ők is követni fogják az imént említett szörnyetegeket. A Purgatórium ábrázolása az Odaátban rendkívül érdekes: egy sötét, letarolt és kies erdőt kell elképzelni, ami hemzseg a különféle szörnyetegektől – ugyanis nem csak a leviatánok, de, az angyalokat és a démonokat kivéve az összes nem emberi lény ide kerül a földi lét után. Így nem csoda, hogy Dean, aki ember, de még az angyal Castiel sem képes felvenni a versenyt az ottani lényekkel, akik bármelyik pillanatban lecsaphatnak rájuk,aztán szétszedik őket és lelkük keserves kínok közt köddé válik… majd újra feltámadnak, és az egész kezdődik előröl. Első hallásra és látásra még a Pokolnál is förtelmesebb helynek tűnik, és higgyétek el, ez a tény változatlan marad az évad előrehaladtával.
Nagy szerencséjére Deannek sikerül elmenekülnie, ebben egy Benny (Ty Olsson) nevű vámpír lesz a segítségére, aki cserébe azt kéri, hadd mehessen ő is Deannel. Benny egy rendkívül érdekes karakter, aki innentől kezdve többször felbukkan a szezon során, és biztos vagyok benne, hogy több női és férfi szívet megdobogtat. Ő nem az Edward Cullen-féle simogatnivaló ölvámpír, mert látjuk, ahogy többször is majdnem szétszed pár tagot, ugyanakkor hihetetlenül édes is, mert próbál küzdeni a természete ellen, segít a Winchestereknek, és egy időre még az emberek közé is beilleszkedik – nem mellesleg ellenállhatatlanok azok a kék kiscica szemei.
Ugyanakkor ennyire pozitív hangnemben nem tudok beszélni a legújabb angyalunkról, Metatronról (Curtis Armstrong), aki nem más, mint az agyagtáblák (figyelem, több van belőlük) szerzője, vagyis Isten Írnoka. Ez azért nem olyan nagy dolog, mint amilyennek hangzik, konkrétan egy alacsonyrangú csatlósról van szó. Hát, gyerekek, Umbridge professzor óta nem volt olyan karakter, akit egy fandom ennyire kollektívan utálni tudott volna. Metatron akkora, de akkora egy utolsó aljas senkiházi szemét dög, hogy ha nem lenne angyal, egy kanál vízben meg tudnám fojtani – és ezzel nem vagyok egyedül. Igen, vannak olyan ellenségek, akikre felnézünk, megértjük őket, sőt, még szeretjük is őket, főleg ha nem az uralomra törő, másokat eltaposó, bosszúálló típushoz tartozik, hanem a „jó” szereplő egyenlő fele. Példáért nem is kell túlságosan messze menni, hiszen itt van Crowley (Mark Sheppard), aki egy démon, és sokszor bekavar, és látod, hogy ártatlanokat kínoz és/vagy mészáról kedvtelésből miközben whiskyt kortyolgat. Mégis lehet szeretni, mert nem gonoszság-tablettával fekszik és kel, vannak elvei, ravaszabb és furfangosabb, mint egy csapatnyi róka, és az aranyköpéseit nem győzzük idézni. Nem véletlenül ő a show leghosszabb ideje talpon maradó antagonistája, mert azért valljuk be, már rég kiírhatták volna, ha nem lenne ennyire népszerű. De Metatron? Ő Crowley közelébe sem ér, ráadásul visszafordíthatatlan galibát okoz, amit soha nem fogok megbocsátani neki.
De, hogy pozitívummal zárjam az értékelőmet, essen pár szó a kedvenc prófétánkról, Kevin Tranről (Osric Chau). Mint már a hetedik évad ismertetőjében említettem, Kevin kisemberként kezdte, de már az előző szezon végére hős lett a tábla lefordításával. Mostanra pedig nem kevés bátorságot is gyűjtött, hiszen olyan játszi könnyedséggel járt túl Crowley eszén nem is egyszer, hogy azt öröm volt nézni. Megismerkedhettünk még édesanyjával, Linda Trannel (Lauren Tom) is, aki igazi belevaló nőci – nem hezitál, ha ördögcsapdát kell tetováltatnia magára, szembeszáll Crowleyval, és védi a fiát, akárcsak egy anyatigris – ezek után már tudjuk, hogy Kevin kitől örökölte a bátorságát.
Végül csak sikerült összefoglalnom ezt az idegileg és lelkileg kikészítő szezont, de a következő sem lesz egy könnyű eresztés, de legalább jobban eloszlik maga történet – aminek sejtjük már a kimenetelét –, és több kitöltő epizódot is kapunk. A finálé mindenképp elégedettséggel tölti el a nézőt – legalábbis egy bizonyos szempontból.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback