Az a jó abban, mikor egy történet ennyi játékidőt kap, hogy nem csak a vitális, a cselekmény számára elhagyhatatlan jelenetek férnek bele a játékidőbe, hanem azok is, amik szimplán érdekesek.
Claire Dougallal, Jamie-vel, Angusszel (Stephen Walters)és még egy maroknyi MacKenzie-férfival útra kel, hogy beszedje az adót Colum hűbéreseitől. Út közben összebarátkozik a csapattal tartó ügyvéddel, Ned Gowannal (Bill Paterson), aki a könyvelésért felel. Az idős férfi barátsága már csak azért is fontos Claire számára, mert úgy érzi, a többiek kirekesztik őt, és direkt keltául beszélnek a közelében, amit a nő nem ért. Viszont még így is rájön, hogy Dougal mesterkedik valamiben: miután napközben beszedte bátyja jussát, este az ivóba hívja a falubelieket, megmutatja neki Jamie sebhelyeit, majd újra pénzt kér tőlük – Claire úgy okoskodik, azon címszó alatt, hogy megvédje őket az angoloktól. Ám hamar rá kell jönnie, hogy másról van itt szó, és hogy belecsöppent az éppen alakuló történelembe – aminek sajnos tudja, mi lesz a végkifejlete.
Mint ahogy a bevezetésben utaltam rá, ebben a részben több olyan jelenet is volt, ami tulajdonképpen a történet szempontjából felesleges. Na, már most én az esetek nagy részében amellett kardoskodom, hogy egy sorozatban, és legfőképpen egy filmben, mivel véges – és szoros – a játékidő, a felesleges dolgokat irtani kell – ezért is haragudtam anno az X-men: Az eljövendő múlt napjaira, mert ott a rengeteg felesleges szál és szereplő kuszává tette a történetet. Az Outlander viszont abban a szerencsés helyzetben van, hogy tulajdonképpen van közel tizenhat óra játékideje egy – mondjuk jó hosszú – könyv képernyőre vitelére, ami idővel elég szabadon tud játszani, mivel nem kell a száz százalékosan kötnie magát a megszokott epizódformátumokhoz, epizódritmushoz. És éppen ezért itt egyáltalán nem zavarók az extra jelenetek, sőt – kifejezetten jók.
Egy ilyen jelenet volt most mikor Claire a falusi asszonyokkal dolgozott a gyapjún. Kellett a történetben? Ilyen hosszan semmiképpen sem. Jó volt nézni? Nagyon is. Egyrészt rettenetesen érdekes volt látni, hogyan is élhettek, hogyan is végezhették munkájukat az akkori asszonyok, másfelől pedig gyönyörűen átjött az összetartozás érzése, a közösség egységessége, és a nyitott kedvesség, amivel Claire felé fordultak – az pedig, hogy Claire hogy viszonozta ezt, szintén nagyon szép volt.
Kicsit már vitathatóbb, hogy a verekedésjelenetre szükség volt-e. Mert tulajdonképpen kellett ez az átvezetés, hogy Claire végre úgy érezhesse, a MacKenzie klán tagjai befogadták. Ennél a szcénánál amúgy rettenetesen tetszett a férfiak viselkedése, hozzáállása ahhoz, miképpen viselkednek a falusiak Claire-rel. Az pedig, hogy a verekedést Angus kezdte – az az Angus, aki hetek óta keseríti Claire életét –, külön szép húzás volt.
Ami pedig a kelta nyelvet illeti: igen, néha idegesít, hogy nem tudom, miről beszélnek a szereplők. De jó, hogy nincs felirat – Claire szemén át látjuk az eseményeket, amit ő nem ért meg, azt nekünk sem szabad, mert akkor odalenne a hitelesség. Amúgy, bár nem olvastam a könyvet, állítom, hogy képernyőn ezek a jelenetek jobban átjöhetnek, mint papíron. Egyszerűen azért, mert írásban –gondolom – annyi látható, szépen narrálva, hogy Dougal keltául beszél – itt viszont halljuk a szavait, amiket ha nem is értünk, a testbeszédéből, a hanglejtéséből sok minden kiderül.
A történelmi összefonódás pedig egyszerűen gyönyörű, mint ahogy Claire frusztrációja is remekbe szabott. Ahogy rájön, mibe is csöppent éppen – szép az átkötés a huszadik századba –, hogy miben mesterkednek útitársai, és ahogy próbálja leállítani őket, de nem mondhatja meg, hogy miért, csak tanácsolhat, bár így úgy tűnik, mintha ellenük lenne, pedig csak az életüket félti, mert tudja, hogy veszett ügyért harcolnak… Gyönyörű.
Az epizód vége tankönyvbe illő függővég – a képernyő gyakorlatilag egy kérdés és az arra adott, sok mindent eldöntő válasz között sötétedett el. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak itt lenne nálam a könyv, hogy fellapozhassam, és kikeressem, mi is fog most történni. De nincs, úgyhogy meg kell várnom a jövő hetet, hogy megtudjam, mit felel Claire Jeremy Foster hadnagy (Tom Brittney) kérdésére.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
