Nem vagyok nagy rajongója a középkornak, sőt, sokszor egyenesen borsózik tőle a hátam. Na jó, ez talán egy picit túlzás, de annyi biztos, hogy sosem voltam se oda, se vissza ezen korszakért, valahogy nem érezem a varázsát. Egyetlen egy dolog viszont meg tudja dobogtatni a szívemet a sötét korból, az pedig Robin Hood, és az őt övező legenda. Így hát nem csoda, hogy fel-le ugráltam örömömben, amikor kiderült, hogy az új évadban találkozik a Doktor (Peter Capaldi) és a híres íjász – mindez Mark Gatiss (Sherlock, An Adventure In Time And Space) jóvoltából.
Egy dalek belsejében tett – mind pozitív, mind negatív értelemben – hátborzongató, és kissé klausztrofobikus utazást követően a Doktor megengedi Clarának (Jenna Coleman), hogy a következő úticélt ő határozza meg. Clara pedig – csak úgy, mint én – nagy Robin Hood-rajongóként a sherwoodi erdőt, és a környékén tevékenykedő zöldruhás törvényen kívülit akarja látni. A Doktor eleinte vonakodik: állítása szerint nem is létezik olyan, hogy Robin Hood, de Clara végül meggyőzi, és a TARDIS-szal a középkori Nottingham erdejének sűrűjében landolnak. Egyből össze is futnak a híres Robin Hooddal (Tom Riley), akitől megtudják, hogy Nottingham sheriffje (Ben Miller) íjászversenyt rendez, melynek fődíja egy különleges, aranyból készült nyíl.
A Doktor az epizód kezdetétől fogva szkeptikus Robinnal és az embereivel szemben, és ezt nem is titkolja, sem Clara, sem a zöldruhás íjász előtt. Ez az érzés Robin részéről is kölcsönös, ebből kifolyólag pedig ez az ellenszenv néha átcsap egy Clara kegyeiért szóló versengésbe – na meg egy kisebb szájkarate-bajnokságba. Mindkét férfinak igencsak felvágták a nyelvét, főleg, ha egy olyan hölgyről van szó, mint Clara Oswald, de miután az imént említett dáma helyre teszi mindkettejüket, képesek lesznek együtt dolgozni. Sőt, a végére egész jól megtalálják a közös hangot – és ez nem csak annak köszönhető, hogy a Doktor átvált középkori szóhasználatra.
Apropó, Clara. A fiatal tanárnő ebben az évben egész egyszerűen tündököl: eddig is képes volt lazán helyretenni a Dokit és túljárni az eszén, de most még jobban brillírozik. Ebben a részben megismerhetjük még a finoman manipulatív oldalát is, hiszen simán kicsikar fontos információkat a sheriffből, pusztán a lord fene nagy egójára hatva. Robinnal szemben úgy viselkedik, mint azt bármelyik igazi fangirl tenné – na jó, nem kezd el sírógörcsök közepette a földön fetrengeni, de láthatóan kivirul az arca és diszkréten ugrál örömében.
Annyi, de annyi pozitívum van ebben az epizódban, hogy azt még ezer, de talán tízezer szón keresztül is lehetne ragozni. Két eseménydús és feszült rész után az írók megajándékoztak minket egy könnyed kalanddal, melynek minden egyes perce élvezhető volt. Az epizód végi előzetes alapján viszont jövő héten nem lehetünk ennyire nyugodtak, ugyanis a következő rész egy félelmetes új szörnnyel kecsegtet. Plüssmacit hozzon mindenki!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback