Oldal kiválasztása

Ez a film bizonyítja, hogy Hollywood néha jól teszi, ha kicsit túltekint a saját hátsó kertjénél.

slumdog1

A tizennyolc éves Jamal Malikot (Dev Patel) egyetlen kérdés választja el az indiai Legyen ön is milliomos! főnyereményétől mikor csalás vádjával letartóztatják, ugyanis senki nem hiszi el, hogy egy tanulatlan srác a gettóból, aki abból él meg, hogy telefonos központban szolgál fel teát a dolgozóknak, ilyen messzire eljuthatott a játékban. Jamal azonban elmagyarázza fogva tartóinak, hogy itt szó sincs csalásról – egyszerűen csak olyan kérdéseket kapott, amikre a válasz már szerepet játszott az életében.

A bombayi lázadásokat követően az akkor ötéves Jamal (gyerekként Ayush Mahesh Khedekar, tinédzserként Tanay Chheda) és bátyja, Salim (gyerekként Azharuddin Mohammed Ismail, tinédzserként Ashutosh Lobo Gajiwala, felnőttként Madhur Mittal) árván marad. Hozzájuk csapódik még egy szintén elárvult kislány, Latika (gyerekként Rubina Ali, tinédzserként Tanvi Ganesh Lonkar, felnőttként Freida Pinto), és a három kisgyerek egy szeméttelepen ver magának tábort. Itt talál rájuk Maman (Ankur Vikal), aki első ránézésre tiszta jó szándékból magához veszi az árvákat – Maman azonban valóban koldusfuttató, aki nagyon is tisztában van vele, hogy a legtöbbet a vak énekesek keresik, ezért azokat a gyerekeket, akik szépen tudnak énekelni, megvakítja. Mikor Salim megtudja, hogy Jamalra is ez a sors vár, megszökteti kisöccsét, viszont Latikát nem sikerül magukkal vinniük. Innentől kezdve Jamal élete csak a túlélésről, és arról szól, hogy a lány nyomára bukkanjon.

slumdog3

Tény, hogy nagyon erős ez a film. Hiába a kvázi happy end, mire addig elérünk, a három főszereplő – legfőképpen Jamal – már annyi kínon esik keresztül, hogy azt alig lehet ép ésszel felfogni. És a készítők nem finomkodtak egy cseppet sem – a gettó az gettó, és keménynek és leleményesnek kell lenni ahhoz, hogy ezt túlélje az ember. Ez a film képi világában is érződik – az semmin sem próbáltak szépíteni. Ha piszok kellett, tettek bele mocskot, ha valami gyomorforgató történt, akkor hánytatták a szereplőket, ha fájdalom kellett, akkor szenvedtek a karakterek – és emiatt rettenetesen erősek a film képei.

Az alapötlet zseniális, és jól is dolgoztak vele. Az idővezetés nem lineáris, de nem nehéz követni: adott az elején a kihallgatás síkja, ahonnan visszatekintünk az addig feltett kérdésekre, amik nyomán Jamal a múltjára reflektál többé-kevésbé kronologikus sorrendben, majd mikor ezek végére érünk, jön a végjáték: Jamal visszakerül a stúdióba, és válaszol az utolsó kérdésre. Az pedig, ahogy összeszőtték a srác életét a kvízműsorral, zseniális, mint ahogy Jamal és Latika tisztasága ebben a csupa fertő világban is gyönyörű. A legutolsó jelenettel nem vagyok egészen megelégedve, mert szerint nem illik bele a film egészébe, de megértem, hogy kellett egy kis tisztelgés Bollywood előtt.

slumdog2

Ami amúgy érdekes, hogy ahhoz képest, hogy a film nyolc Oscart – köztük a legjobb filmért járót – és még számos egyéb, rangos díjat nyert, kezdetben a készítők nem nagyon számíthattak erre. A Gettómilliomos egészen kis büdzséből, mindössze tizenöt millió dollárból készült– összevetésképp: egy évtizeddel korábban a szintén Oscar-díjas Szerelmes Shakespeare huszonöt millióból készült –, és csak egy hajszálon múlt, hogy nem rögtön DVD-re ment. Valamilyen szinten ez érződik is a végterméken – a kész film valahol a hollywoodi grandiózum és a hétköznap délutáni Universal Channel/Paramount-drámák hangulata közt mozog.

A Gettómilliomos egy valóban lenyűgöző, akár még világnézet-váltó alkotás is – akkor is, ha engem nem sikerült annyira megfognia, mint például a Chicagónak vagy a Szerelmes Shakespeare-nek. De ez persze egy cseppet sem von az értékéből. Kötelező darab.

Szerző

Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.