Különálló OVA (Original Video Animation) vagy egy rövid harmadik évad? Ez itt a kérdés – én sokkal inkább az utóbbira szavaznék. Hiába csak hat részes, azok az epizódok fejenként többek, mint fél óra, valamint rendesen bele kap az első évad eseményeibe, de a második évad végétől indítja a cselekményt. Igen, ez most egy kissé zavarosra sikeredett, de mindenre lesz magyarázat – csak a Shotgunra nem.
Nos, az OVA kezdő képsoraiban láthatjuk, amint Diego Lovelance-t, az első évadból megismert Roberta gyámolítója és főnöke, terrorista robbantás áldozatává válik. Roberta erre bosszú szomjasan vadászatot rendez a felelősök ellen, de hát a főellen hol máshol is lehetne, mint Roanapurban? Ahol már mindenki (főleg Bao) csőre töltött fegyverekkel várja a cselédlányt, ám helyette csak egy kicsi orvgyilkos, Fabiola érkezik meg Bao bárjába, aki felkéri Revyéket, hogy segítsenek megtalálni a közel teljesen megkattant Robertát.
Ebbe a hat részbe minden benne van, ami az előző két évadban, és ami a legjobb – ezeket az elemeket remekül tudta mixelni. Feltűnik Garcia, aki most sokkal kevésbé idegesítő, mint az első évadban, mellette pedig nagyon cuki a mini őrszem Fabiola – korához képest elég kemény a kiscsaj. Jók és lényegesek ezek a behozatalok, de emellett maga a történetszál ott folytatódik, ahol a második évad véget ért, szóval Rock még mindig depis a japán lány halála miatt, de ebben a küldetésben most neki és a kiváló megfigyelő képességének jut a főszerep. Mondjuk pont a folytonos – és olykor fölösleges – filozofálása miatt válik egy kissé idegesítővé, de mint mindennek, ennek is megvan az oka.
A Roberta’s Blood Trailben minden szereplő kitett magáért; megláthatjuk Chang kissé sötétebb oldalát, Bao kocsmája ismét romokban – azért őróla is kiderül egy s más –, de persze a főkarakter most Roberta. Eleinte sem gondoltam százasnak a csajt, és, ha nem is skizofrén, de aki képes úgy ennyi a nyugtatókat, mint más a cukorkát, és emellett még látomások is kísértik, akkor ott nagy baj van. És nincs mellette senki , hogy a Vérebet visszafogja.
A végétől nekem kissé felemás érzéseim voltak, de úgy zártam le magamban a képzeletbeli mappát, hogy minden okkal történik, és nem lehet minden úgy, ahogy mi terveztük. Ennek ellenére, aki ismeri ezt a szériát, az tokkal-vonóval együtt így imádja, aki meg még nem ismeri, és először ennek menne neki – annak előtte javaslok receptre két évadnyi részt, és csak utána a Roberta’s Blood Trailt, már csak azért is, hogy értsék, miről szól ez a nagyon véres, és nagyon menő vendetta.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
