Oldal kiválasztása

Ez most egy ilyen kihívás, úgy tűnik – ismét visszatérünk Ázsiába. Ezúttal Koreából hoztam egy filmet, ami inkább pszichothriller horror elemekkel, de sebaj. Ezzel mondjuk most nagyon sok mindent lelőttem, azt hiszem.

ketnover1

Főhőseink két leányzó Soo-Mi és Soo-Yeon, akik frissen hazatérnek egy elmegyógyintézetből. Otthon azonban semmi sem a régi, hiszen az édesanyjuk meghalt, helyette van egy gonosz mostohájuk, aki félti a helyét a családban és ártani akar – mármint a lányok szerint. Éjszakánként furcsa hangokat hallani, apuka új nője is furcsa – miközben próbál úgy csinálni, mint aki jóban akar lenni velük. Nem csak a nő, de a ház is furcsa, tele van árnyakkal, rémálmokkal és ismeretlen alakokkal, akik szeretik a frászt hozni a lányokra. Azonban időről időre hallhatunk furcsa telefonhívásokat, valamint lezajlanak érdekes beszélgetések, amelyekből furcsa módon Su-Yeon kimarad, bár ott üldögél. Mintha észre sem vennék őt – bár emiatt nem nagyon zavartatja magát.

ketnover2

A filmnek egyébként készül amerikai remake-je Uninvited címmel. Sokan jobban szeretik az amerikai verziót – mint ez általában szokott lenni – mert a nyugati ember agyának az logikusabban van felépítve. Én azért nem gondolnám, hogy kukába kéne dobni az eredetit, mert egy kis gondolkodással azért megfejthető, főleg, ha figyel az ember. Én sokkal jobban kedvelem ezt, mert a néző nem elég, hogy értetlenül ül úgy a film háromnegyedében, de még közben ijesztgetnek is az alkalmanként felbukkanó alakok, hangok, vagy a Kayakóhoz (Átok) hasonló kislányok. De persze ízlések és fogkiverések.

A színészek remekek. Mindenki nagyon királyul a helyén volt, mint amikor egy szerepet „rászabnak” valakire és remekül játszottak – annyira, hogy már-már az együttérzés csírája is növekedni kezdett bennem. Személy szerint nekem apuci volt a kedvencem, aki tényleg nagyon próbálkozott, hogy minden jó legyen, bár gyakran nem tudta, mit kéne tennie. Mégis igyekezett megértő lenni és segíteni. Kicsit sztereotip – a kedves, esetlen apuka, aki nem tudja, mit csináljon a síró kamasz gyerekével –, mégis szerethető.

ketnover3

Ami egyébként a legtöbb nézőt bezavarja, hogy néha nem tudják hogy elhelyezni az időrendet – példának okáért a legelső, kórházas jelenetet – és tényleg csak az utolsó öt percben derül ki, hogy miről van itt szó. Ez sokaknak zavaró, úgy érzik, húzzák, mint a nyúlós tésztát. Mindez típus kérdése, az emberek többsége vagy utálja, vagy imádja ezt a művet – én az utóbbiak csapatát erősítem.

ketnover4

Kell hozzá türelem, az biztos, így akinek abból nem adatott meg ebből sok, az inkább el se kezdje, mert csak morcos lesz és ideges. Azoknak azonban tökéletes, akik szívesen fejtegetik a rejtvényeket egy-egy filmben, vagy könyvben és nem riadnak vissza némi rémisztgetéstől. Sok szerencsét és türelmet kívánok hozzá! Higgyétek el, megéri.

Szerző

Ixi
Alapító és szerkesztő

Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!