Ismét orgyilkosok. Pontosabban csak egy, de az női szemszögből, női főhőssel, női szerzőtől. Ez persze önmagában nemigen tűnik ígéretesnek, azonban a végeredmény meglepően jó – már ha nőnemű vagy, vagy hasonló.
Történetünk hőse Caelena Sardothien, Adarlan legjobb orgyilkosa. Ezek után persze meglepő a tény, hogy ehhez képest mennyire fiatal – mindössze tizennyolc éves. A könyv kezdetén épp Távolvégen robotol, mivel valami csoda folytán elkapták – ez azért kicsit megingatja a tényt, hogy ő a legjobb. Azonban egy nap felbukkan Adarlan hercege, Dorian, aki arra kéri, menjen vele a palotába, és küzdjön meg egy csapat másik bűnözővel. Ha megnyeri a viadalt, néhány év szolgálat után szabad lehet. Ám az Üvegpalotába érkezve kiderül, hogy nem az ellenfelei jelentik a legnagyobb veszélyt.
Persze, tekintve, hogy ő egy tizennyolc éves lány, neki is megvannak a saját magánéleti kis problémái – vagy épp örömei. Ezek alól még Adarlan legnagyobbja sem bújhat ki. Ezen felül megismerkedik Dorian herceg legjobb barátjával, Chaol Westfall kapitánnyal is. A probléma ezekkel a pasikkal csak az, hogy mind a kettő szívesen tudná maga alatt a leányzót. A srácok egyébként szöges ellentétei egymásnak: Chaol kissé mogorva, alapvetően nem is túl szószátyár, amolyan tipikus katona, ezzel szemben Dorian remekül forgatja a szavakat, és szereti is ezt tenni, mindig lányok legyeskednek körülötte, és, ahogyan az egy hercegtől elvárható, finom úriember. Tulajdonképpen Caelenán kívül az érdeklődésüknek egyetlen közös tárgya van, mégpedig az olvasás. Egyébként ebben a könyvben a fontosabb pozitív szereplők imádnak olvasni – ezt én nagyon szerettem benne.
Az tagadhatatlan, hogy ezt a könyvet nő írta, mivel gyakorlatilag egy ruha szépségét gyakran egy oldalon keresztül, vagy akár hosszabban is taglalja, néha még fontosabbnak is tartja a látványt, mint magukat az eseményeket. Ennél fogva egy átlag pasinak nem feltétlenül lesznek ezek a részek túl érdekesek, – legalábbis én erre hallottam panaszt – de szerintem, ha azt az egy oldalt átlapozzák, akkor számukra is élvezhető. Ha épp nem ruhákat ecsetel, a részletes leírások sokkal színesebbé teszik a történéseket, egy fantasztikus világba csöppen az olvasó, ahol szívesen merül el a szemgyönyörködtető Üvegpalota, az erdők és festői – vagy épp kietlen – tájak között.
Amit még nagyon fontosnak tartottam, – és amit sokszor kihagynak – hogy nagy hangsúlyt fektetett az írónő Caelena tudásának forrására. Az orgyilkosok nem fegyverrel a kezükben születnek, hosszú évekig tanulják a szakmát, mégis sokszor kezelik őket úgy, mintha már a babakocsiban is csörgő helyett shurikennel hadonásztak volna. Az Üvegtrón esetében szerencsére nem, időről-időre csurran egy kis információ, hogy a lány kitől és mit tanult. Az embernek a végére kedve szottyan utána csinálni – megjegyzem edzés előtt tényleg elég motiváló tud lenni.
Brent Weeks Éjangyal-trilógiájától messze lemarad, de mivel nem olvashatjuk mindig azt, ezért szerintem érdemes kézbe venni az Üvegtrón-sorozatot is: izgalmas, szép és nem mellőzi a humort sem. Én elég hamar elfogyasztottam, annak ellenére, hogy Catleen macskája egy reggel úgy döntött, nem szeretné, hogy olvassak és belefeküdt – úgy tűnik, nem kedveli az agresszív könyveket.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
