Mint azt az előző cikkemben említettem, az apokalipszis után Samnek (Jared Padalecki) és Deannek (Jensen Ackles) fel kell kötnie a gatyájukat, mert rengeteg „takarítási” feladat vár rájuk – miután megromlott kettejük kapcsolata, így első sorban önmaguk közt kell jó pár dolgot elintézniük… aztán erre rátesznek még egy lapáttal Crowley (Mark Sheppard) és Castiel (Misha Collins) ügyködései is.
Egy rövid, de fontos kitérő erejéig azonban vissza kell térnem az előző évad fináléjában történtekre. Tudom, ez spoilernek számít, de az elkövetkezendő események megértéséhez muszáj elfecsegnem, hogy behatóbban tudjam elemezni a szezont. Tehát, az utolsó rész úgy ér véget, hogy – most a változatosság kedvéért – Sam kerül a Pokolra, Dean pedig, a kezdeti nehézségek után, megpróbál „normális” életet élni. Ez abból áll, hogy felkeresi egyik régi barátnőjét, Lisát (Cindy Sampson) és az ő fiát, Bent (Nicholas Ella), és egy darabig velük él, közben autószerelőként dolgozik. Így ők hárman olyanok lesznek, mint egy kis család. Azonban Sam újra megjelenésével – meg természetesen újabb természetfeletti történések miatt – otthagyja őket, és visszatér a vadászathoz. Ám – és igazából emiatt kellett az előbb spoilereznem –, pár epizódon belül kiderül, hogy Sammel valami nagy baj van, ugyanis lélek nélkül tért vissza. Ez aztán többféleképpen is megnyilvánul: például, amikor Deant megtámadják a vámpírok, Sam nem siet azonnal a segítségére, hanem egy darabig távolról nézi elégedetten, ahogy a vérszívók a bátyja nyakába vésik fogaikat. Ezen felül, mivel nincs ami visszafogja, rendkívül szarkasztikus és őszinte lesz, ami néha azért érdekes és vicces szituációkat is hoz. Ennyi pozitívum azért van a lélek nélküli Samben.
Ebben az évadban kapunk egy újabb angyalt, aki ugyan a cselekményhez nem mindig tesz hozzá, de comic reliefként zseniális. Ő nem más, mint Baltazár (Sebastian Roché), aki eleinte Crowley Mennybeli megfelelőjének tűnik, hiszen ő maga is lelkeket gyűjtöget, ám akármennyire veszi nyaggatásnak a dolgot, azért segít a fiúknak és Castielnek is. Baltazár vszont korántsem a hősi tetteiről híres, hanem leginkább az „elegem van mindenből hagyjatok-békén”-, valamint az „mert én megtehetem”-mentalitásáról. Példának okáért az egyik részben visszamegy az időben, és meg nem történtté teszi a Titanic süllyedését, csak azért, mert utálja az ominózus filmet, amit az emlékére készítettek. A másik legnagyobb húzása – ami egyúttal a televíziós történelem egyik legjobb epizódötlete, úgyhogy le a kalappal az író, Ben Edlund előtt! –, hogy a srácokat egy alternatív univerzumba küldi, ahol az ő életüket megörökítő Odaát című TV show forgatásán találják magukat… és el kell játszaniuk, hogy ők azok a színészek, akik a sorozatban a Winchester testvéreket – saját magukat – alakítják. A végeredmény: egy fantasztikus metaepizód, amin garantáltan könnyesre röhögöd magad.
Sajnos csak ezeken a pillanatokon lehet nevetni ebben a szezonban is, a háttérben ugyanis komoly dolgok folynak. Természetesen Sam az évad végén visszakapja a lelkét, azonban ebben is van egy hatalmas csavar, ami engem idegileg és lelkileg is kikészített… de hát ilyenek ezek az írók, szeretik gyötörni a karaktereiket. A fináléban ismét felvezetnek egy új alapsztorit, ami majd a hetedik szezonban fog kibontakozni. Annyit elárulhatok, hogy egy új szörnyeteg mutatkozik be, és nem kis galibát fog okozni.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback