Többször kihangsúlyoztam már, hogy egy sci-fi film nemcsak űrhajókról vagy tudományos kísérletekről szólhat, mert a jó sci-fi kihasználja a tudományos fantasztikum azon apró, ám igen hatalmas erényét, hogy bár hipotetikus jelleggel, de bármilyen társadalmi berendezkedésről, emberi tragédiáról vagy drámáról szólhat. A Felettünk a Föld is pontosan ilyen, ugyan van benne egy apró sci-fis elem, itt mégis a dráma és az emberi lélek legmélyének kutatása a fő szál, és mellékesen kapcsolódik be a Föld kettő.
Rhoda Williams (Brit Marling) egy nagy jövő előtt álló fiatal lány, akit felvettek egy híres egyetemre, így teljesülhet végre a nagy vágya, és csillagász lehet. Ám egy buliról hazafelé jövet részegen és drogosan az autója átkerül a szemközti sávba, és az első szembejövő autóval karambolozik. Rhodának szinte nem is esik bántódása, ám a másik autóban három emberből ketten meghalnak. Az egyetlen túlélő, John Burroughs (William Mapother) zeneszerző, aki aznap éjjel elveszti terhes feleségét és kisfiát is. Rhoda és John sorsa örökre összefonódik egy kritikus pillanatban, amikor is megtörténik a legnagyobb tudományos felfedezés a földön: nem vagyunk egyedül!
Tudósok egy, a mienkéhez hasonló bolygót fedeztek fel, amiről szép lassan kiderül, hogy valójában a mi Földünk pontos mása – minden ember, minden tett, minden dolog, ugyanúgy megtalálható nálunk is, és a Föld kettőn is. Ám a felismerés pillanatától kezdve a két eddig párhuzamos világ különválik, és már nem lesz a tökéletes mása. A kíváncsiság pedig emberi természetünk legmélyéből fakad, így nem is kell azon csodálkozni, hogy expedíciót szerveznek az új bolygóra, a lakosság körében meghirdettek egy lehetőséget, hogy mindenki érveljen amellett, hogy miért is ő legyen az első csapat tagja, aki a Föld kettőre teszi a lábát.
Mikor Rhoda az évekig tartó börtönbüntetés után végre kiszabadul, szüleihez költözik. Mivel a lány addig fényes jövője azon éjszakán darabokra hullott, és mivel a mardosó bűntudata sem engedi továbblépni, új életcélt talál magának: ezentúl minden tőle telhetőt megtesz, hogy John életét jobbá tegye. Rhonda ingyen takarítást vállal Johnnál, aki azonban nem is sejti, hogy ki a lány valójában. Lassan azonban kialakul köztük egyfajta kötelék, amit inkább a szükség idéz elő, semmint a valódi érzelmek.
A film legnagyobb erénye a narráció: Rhonda szemén át láthatjuk a világot és gondolatainak hála könnyebb eligazodnunk a lány motivációján és lelkiállapotán. A levél, amit a készülő űrutazásra ír zseniális, szívbemarkoló, érzelmes, ugyanakkor ott van benne a mély igazság is. A tudományos felfedezés ilyen fokú használata is briliáns. A baleset pillanatában ugyanis láthatóvá válik egy másik bolygó, a mienk tökéletes mása, ám amint megpillantottuk egymást, a két eddigi párhuzamos világ megváltozott, és külön utakon kezdett el járni.
A két főszereplő közötti érzelemhullám szinte már látható az éterben, ahogy lassan, óvatos léptekkel haladva térnek vissza önmagukhoz és a való világhoz. Mintha mindketten a sötét és szürke sivárságból térnének vissza, ehhez pedig az erőt egymásból merítenék.
Azonban rengeteg problémával nem foglalkozik a film, hiszen a két főszereplő, Rhonda és John szűk világából nem kaphatunk meg minden, a történet által felvetett kérdésre a választ. Ez pedig rengetett nyitott kérdést hagy maga után, ezáltal a nézőben a lezáratlanság érzését keltve. A Föld kettő léte biztosan mindenkire nagy hatással volt, és el tudom képzelni, hogy voltak olyan helyek, ahol még erőszakhoz is folyamodtak az emberek a pánik miatt és az ismeretlentől való félelmükben – ezek pedig egyáltalán nincsenek kifejtve a történetben.
A film felénél már érezni lehet, hogy mi is lesz a végkifejlet, és ez az a pont, ahol túlontúl is belassul az amúgy is visszafogott tempójú történet. A depresszív, és enyhén melankolikus képek intenzívek, sokszor annak ellenére is, hogy direkt halványítottak a színeken. A fotózás elsőrangú, a képi világ ütős, és önmagában is figyelemfelkeltő, gyakorlatilag a film plakátjába már belezúgtam, pedig a történetről még semmit sem tudtam.
Egyszer mindenképpen érdemes megnézni a Felettünk a Földet, de azzal azonban mindenki számoljon, hogy egy nagyon intenzív és kissé szomorkás hangulatot hagy maga után, így kellően át kell gondolni, hogy mikor is érdemes megnézni a filmet.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!