Mostanság az összes nyomozós sorozat a CSI – A helyszínelőkből ismert kissé futurisztikus módszerekről és a csak mikroszkóp által megtalált gonosztevőkről szól, pedig régebben nem mindig volt ez így, hiszen a San Francisco utcáin rendőrei vagy Kojak nyomozó sem az Illatfelismerő 2000 segítségével kapta el a bűnözőket, hanem a rendőri rutinnak, a zsaruszimatnak és a kemény munkának köszönhetően. A régi elődök nyomvonalán halad a New York-i nyomozók, amely sajnos csak egy évadot élt meg, pedig rövid úton a szívemhez nőtt.
A New York-i nyomozók az angol minisorozat, az Első számú gyanúsított amerikai változata, amelyben nem kisebb színésznő, mint Helen Mirren volt a főszereplő. Így talán érthető is, hogy miért Maria Bello kapta a főszerepet, akit ugyan egyáltalán nem tudtam elfogadni Evie szerepében A Múmia – A Sárkánycsászár sírja című filmben, de minden egyéb munkájában imádtam.
Jane Timoney (Maria Bello) nyomozó nemrég került át egy másik körzet gyilkossági csoportjához. Új munkatársai folyamatosan piszkálják, szívatják, lenézik, és ahol csak tehetik, belérúgnak, mindezek mellett pedig az összes ügyet elhappolják Jane orra elől. Utálatuk egyik oka, hogy Jane nő, és szerintük erre a munkára nem való az ellenkező nem egyetlen tagja sem. A másik ok, hogy Jane-nek azért van egy negatív reputációja, ugyanis előző csapatánál lefeküdt a nős főnökével, ráadásul éveken át tartott a viszony, amiből végül Jane lépett ki.
Sweeney (Aidan Quinn), a jelenlegi csoportvezető megelégeli, hogy Jane-t lábtörlőnek használják, és ad a nőnek egy ügyet. Persze az összes pasi tiltakozik, de amikor ráeszmélnek, hogy Jane nem csak a volt főnök macája, hanem egy pengeéles elmével és hihetetlen tűrőképességgel megáldott nyomozó, aki addig megy, amíg meg nem találja a gyilkost. Ezáltal pedig szépen lassan kivívja a többiek figyelmét, majd pedig a tiszteletét is.
Mint már említettem, a New York-i nyomozók legnagyobb erénye, hogy nem a kütyük oldják meg a bűneseteket, hanem maguk a rend őrei, akik tapasztalataikat és tudásukat bevetve dolgoznak a megoldáson. A csapat természetesen akkor a legaktívabb, mikor a tagjai kezdik elfogadni Jane-t, akinek karakteréről nem győzők áradozni: okos, kissé pimasz, kemény, és ott is megtalálja az összefüggéseket, ahol más nem is kereste volna. Maria Bello lubickolt Jane Timoney nyomozó szerepében, egy az egyben ráírták a karaktert.
Sajnos egy évad nem volt elég, hogy kellően bemutassák a többi szereplő magánéletét, de azért sikerült megtudnunk, hogy Calderon (Kirk Acevedo) feleségének exférje mindig bajba kerül, így neki kell kirángatnia abból; hogy Sweeney imádja a cukorka adagolóját; és azt is, hogy Duffynak (Brian F. O’Byrne) is megvan az oka arra, hogy miért volt olyan bunkó az elején Jane-nel. Azonban Jane magánéletével már nem voltam maradéktalanul elégedett – kicsit soknak éreztem, hogy egy melós nap után, még beáll a pult mögé segíteni az édesapja kocsmájában. Természetesen szép dolog, hogy Jane segíti az apját, ám ezt a fajta teherbírást már túlzónak éreztem.
A sorozat a klasszikus egy epizód, egy, maximum két eset alapján működik, aminek az az előnye, hogy hagyják kibontakozni a bűnügyek szereplőit, illetve nekünk, nézőknek is adnak lehetőséget a spekulálásra – ezt pedig mindig is nagyra értékeltem egy sorozatban.
Ha másnak is elege van A helyszínelők egyeduralmából, akkor bátran vágjon bele a New York-i nyomozók egyetlen évadába, és élvezze, hogy most egy nő irányít.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
