A második évad a sorozat történetében eddigi legdurvább cliffhangerrel ért véget, és bár a várva várt feloldás elérkezett a harmadik évadban, bizony nem adták könnyen a dolgot az alkotók, és kicsit még húzták a nézők idegeit.
Henrietta Lange (Linda Hunt) felmondott, igen, ez nemcsak a csapatot, hanem engem is sokként ért. De miután kiderítették, hogy Hetty útja Romániába vezetett, Callen (Chris O’Donnell), Sam (LL Cool J), Kensi (Daniela Ruah) és Deeks (Eric Christian Olsen) követték őt, hogy kapott parancsukkal szembeszegülve támogassák volt vezetőjüket. De a titok, amiért Hetty akár az életét is áldozta volna, az maga Callen ügynök és az ő származása. Természetesen a csapat sikerrel járt, megmentették Hettyt, és le is számoltak az ellenséggel, a Comescu családdal, de a nő még mindig adós pár magyarázattal.
A Los Angeles-i központban maradt Eric (Barrett Foa) és Nell (Renée Felice Smith) nehezen ugyan, de viszonylag sikeresen megbarátkoztak az új csoportvezetővel, Hunterrel (Claire Forlani). Samék visszatérte után azonban újra felforrósodott a hangulat, hiszen Callen nem hajlandó elfogadni Huntert, mint vezetőt, pláne, hogy sikeresen visszahozták Hettyt. Azonban Hunternek is megvan a maga terve a csapattal, amit nem kötött a többiek orra alá, és már csak az a kérdés, hogy a nő vajon még mindig élvezi Hetty bizalmát?
Miután helyreáll a rend, a csapat újra a régi formájába lendül, nyomozásaik pedig a szokásos izgalmakat és érdekes fordulatokat hozzák, persze a már jól bevált Deeks humorral megspékelve. Terroristákat kell lebuktatni, Callennek meg kell emésztenie egy darabkát a múltjából, Kensi talán olyat tett apja halála után, ami bűncselekmény, Deeks visszamegy a rendőrséghez. A fináléra pedig egy igazán pazarul megírt, több szálon futó cselekménysor vezet el, és egy olyan ellenség, aki mintha előre tudná, hogy mi lesz Callenék következő lépése.
Igen, a harmadik évad eleje igazi kínzás volt a néző számára, mert Damoklész kardjaként lebegett a fejünk fölött a tény, hogy talán Hetty örökre elhagyja az NCIS-t, ezzel pedig mindannyiunk kedvenc mini nindzsájától kellett volna búcsúzni – és azt hiszem én ezt képtelen lettem volna megbocsátani a sorozatnak, ugyanúgy, mint Kate halálát az eredeti szériából. De Henrietta Lange örök, legyőzhetetlen és elpusztíthatatlan!
Callen múltjából is kiderül egy apróság, ami bár tökéletesen illik a történetébe, engem mégis zavar valahogy, talán az előkerülés módja vagy Hetty szerepe az ügyben. A többi szereplő is bőven kapott mélységet, Kensi története, és apja halálával kapcsolatos ügy igazán szívbemarkoló, a lány ragaszkodása pedig egyszerűen imádnivaló. Sam vívódása szintén zseniális (még hogy LL Cool J rossz színész, badarság), a család és a kötelesség közötti harc ez, ahol nem lehet nyerni, csupán veszíteni.
Természetesen a harmadik évad is cliffhangerrel ért véget, ami az előzőhöz képest engem nem vágott annyira mellbe, de ennek a kis szusszanásnak azért igencsak örültem. Szeretem én ezt a sorozatot, annak ellenére, hogy igen nehéz komolyan venni – vagy pontosan ezért, ki tudja?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
