Isten hozott a grimsborough-i rendőrség gyilkossági osztályán, avagy remélem, nem leszek megkövezve, amiért egy facebookos játékot propagálok.
Csak úgy, mint a Castle: Never Judge a Book by its Covernél, itt is egy klasszikus tárgykeresős játékról van szó, és bár itt szintén egy gyilkossági nyomozás – pontosabban pályánként egy – keretére húzták fel, a körítés és a játékmenet merőben más. A helyszínünk Grimsborough városa, ahol sorra történnek a gyilkosságok, amiket nekünk kell felgöngyölítenünk. A játékmenet nem túl bonyolult: minden nyomozás hat helyszínből (és három extra pályából, de ezekről majd később). Ezeken a helyszíneken keressük a bizonyítékokat és egyéb tárgyakat, amiért pontokat kapunk. A játék ezeket a pontokat egyrészt érmékre – amikért bónuszokat vehetünk, valamint karakterünknek vásárolhatunk ruhákat –, másrészt pedig csillagokra váltja – egy helyszínen öt csillagot szerezhetünk meg, tehát nyomozásonként összesen negyvenötöt. Ezekre a csillagokra pedig azért van szükségünk, hogy megvizsgálhassuk a talált bizonyítékokat, és hogy kihallgathassuk a gyanúsítottakat, akikből amúgy minden ügynél öt van. Mire az összes helyszínt átkutatjuk, megtudunk öt dolgot a gyilkosról, ami alapján kiválaszthatjuk a gyanúsítottak közül a tettest. Az érméken és a csillagokon kívül még tapasztalatpontokat is kapunk minden egyes kör után – ami azért gondolom, nem olyan meglepő.
Mint mondtam, hat „sima” és három „extra” helyszín található minden pályán – a sima helyszíneknél egyszerűen meg kell találnunk az adott tárgyakat, de a másik háromnál kicsit megkavarták a készítők a dolgokat. Az első ilyen pluszhelyszín egy puzzle – a játék kockákat vág ki a képből, amiket utána megkever, nekünk pedig minél gyorsabban rendbe kell raknunk a darabokat. A második verseny az idővel – adott idő alatt kell minél több tárgyat megtalálnunk. Az időkeret minden megszerzett csillag után nő, az utolsó csillagnál már hetven másodpercünk van hatvan tárgy megtalálására. A harmadiknál pedig két képrészlet között kell megtalálnunk a különbségeket.
A gyilkosságok mellett amúgy nagyon szép kis kerettörténetünk is van. Grimsborough öt kerületből áll – ipari, pénzügyi, történelmi, egyetemi, valamint Maple Heights, a gazdagok kerülete –, kerületenként pedig nagyjából tíz üggyel kell megbirkóznunk. Az egyes gyilkosságok mellett minden kerületben van egy nagyobb történet is, ami az utolsó nyomozásnál kulminál – ez az egyetemen például egy sorozatgyilkos utáni kutatás. Emiatt az átfogóbb történetvezetés miatt vannak visszatérő karakterek, akiknek bár szinte mindig van valami piszkos kis titka vagy csúnya jellemhibája, aminek ellenére legtöbbjük nagyon is szerethető – de nem ajánlatos, hogy az ember megkedvelje őket, mert van egy olyan rossz szokásuk, hogy meghalnak. A gyanúsítottak és a szemtanúk mellett persze még ott van a játékost segítő állandó csapat, ahol szintén mindenkinek megvan a maga kis sztorija: Jones, a társunk; Ramirez, a minden lében kanál járőr; Grace, a nyomszakértő; Nathan, az orvosszakértő; Alex, a számítógépguru; és Samuel King, a rendőrfőnök.
És bár nem kifejezetten karakterek, de hadd emlékezzek meg itt róluk: vannak kutyák is! Minden kerületben van egy kennel, ahol rendőrkutyát vásárolhatunk – ennek előfeltétele, hogy legyen adott számú helyszínünk, ahol minden csillagot megszereztünk (ahhoz, hogy továbbléphessünk a következő pályára, csak harminchat csillagra van szükség). Minden kennelben két olyan kutya van, amit a helyszíneken megszerzett érmékért vásárolhatunk meg, és egy amit… amit, nos, igen, ropogós zöldhasúért. Lehet akármennyi, egyszerre csak egy kutyát vihetünk magunkkal – mindegyik kutya másra képes –, és miután lejátszunk egy kört egy helyszínen, kutyánk „körbeszaglássza” a helyet, és, ha szerencsénk van, talál nekünk valamit. (Amúgy Maple Heightsban már nem is kutyákat találunk a kennelben – nekem például egy tigrisem van).
Ami a grafikát illeti – szép, de csodákat ne várjunk. A helyszínek egészen festményszerűek, és az egyetemi részig teljesen mozdulatlanok – onnantól kezdve már fel-feltűnik egy lengedező zászló vagy egy fejét ingató ló. A karakterek és az átkötő jelenetek rajzoltak, de a dizájnjuk szép és igényes. A mozgást az átkötésekben képváltással imitálják, de ez egyáltalán nem zavaró – vagyis amit egy ilyen játéktól el lehet várni vizuális szinten, azt hozza. Viszont a karakterünket egész ügyesen alakíthatjuk – nos, az elején még nem annyira, de minél magasabb szintre jutunk, annál több a lehetőségünk.
Mint ahogy az elején említettem, egy facebookos játékról van szó – de ez ne riasszon vissza senkit, ugyanis ez a fajta game, amit gyakorlatilag bárki más zaklatása nélkül játszhatunk. A program megengedi, hogy mi döntsük el, hogy meg akarunk-e osztani valamit, és bár az összes ismerősünket meghívhatjuk Grimsborough-ba, a játék különválasztja azon ismerőseinket, akik már játszanak a játékkal, és akik nem. Ezen felül gyakorlatilag külső segítség nélkül is játszhatunk – mindössze akkor van ténylegesen szükségünk játékostársainkra, mikor következő pályára lépünk, és akkor is csak három jelentésre, ami általában egy-két óra alatt megvan.
Ami kicsit idegesítő, hogy eléggé limitált, hogy mennyit is játszhatunk – egy helyszín átkutatása húsz energiapontba kerül, mikor a pontokat számláló sáv csak száztízig töltődik, és egy energiapont három perc, húsz másodperc alatt tölt be. Plusz energiát különböző ételek elfogyasztásával nyerhetünk: egy narancslé húsz, a csipsz ötven, a hamburger százhúsz energiapontot ér. Ezeket a kajákat extraként, limitált számban ingyen is megszerezhetjük a játékban (például ha szintet lépünk, megoszthatunk játékostársainkkal egy narancslevet, és minden pálya végén kapunk egy hamburgert), de akár vásárolhatunk is – mármint forintért. Mert persze ez is profitra megy.
Ja, és még valami: aki amiatt aggódna, hogy kifogy a Grimsborough nyújtotta gyilkosságokból, ne tegye – már elérhető a játék második „évada”, ami már Pacific Bayben játszódik, ahová az első évad végén áthelyezik karakterünket. Az új helyszínen, ahol új állandó karakterek és munkatársak várnak, eddig húsz gyilkosság történt, de folyamatosan jönnek ki az új pályák, amikről sajnos még nem tudok nyilatkozni – nagyjából egy-másfél hónap, amíg eljutok oda.
Kellemes kis játék a Criminal Case, ami minden limitáltsága ellenére aranyos (öhm… már amennyire egy olyan játék aranyos lehet, ahol esetenként embereket darabolnak fel) és képes pár percre kikapcsolni az embert. És egy kicsit addiktív. Én már csak tudom – már több mint egy éve játszom vele.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
