A posztapokaliptikus világok nagy rajongója vagyok – ezt az egészet talán még gyerekkoromban indította el a Power kapitány és a jövő katonái. Tisztában vagyok vele, hogy mind filmes, mind képregényes berkekben nem kedvelik A papot, de ha nincs a film, akkor én, földi halandó sosem értesülök a nagyszerű képregényről, vagyis ez esetben erről a koreai manwháról.
Több száz évnyi háború után végre az emberek győzelmet arattak a vámpírok felett. Ezt a győzelmet a papoknak köszönhették, akik az egyháztól kaptak engedélyt és kiképzést a vérszívók mészárlására. Mivel a papokra már nem volt szükség, ezért elbocsátották őket, akik így kénytelenek voltak képesítés nélkül valahogy elboldogulni. A társadalom az egykori ünnepelt hősöket kitaszította magából, az egyházi vezetők pedig a hierarchia csúcsán helyezkedtek el. Pap (Paul Bettany) a város peremén él, ahol lenézik és megvetik őt, de mikor meghallja, hogy volt szerelmének családját lemészárolták a vámpírok, elindul a senki földjére, hogy megtalálja az egyetlen túlélőt, Lucyt (Lily Collins).
A keresés során azonban kiderül, hogy a vámpírokat egy teljesen új hatalom vezeti, Black Hat (Karl Urban), aki régen maga is pap volt, sőt, főszereplőnk társa. A keresésben segít Lucy barátja, Hicks (Cam Gigandet), majd később csatlakozik hozzájuk egy papnő is (Maggie Q). A tét azonban már nemcsak a lány élete, hanem a vámpírok újbóli felemelkedése és egyúttal az emberiség leigázásának megakadályozása.
Ebben a világban annyi, de annyi kiaknázatlan lehetőség van, hogy nem is értem, miért egy sablonos akciófilmet készítettek belőle. Az addig becsben tartott papok hogyan is szorultak a létezés peremére, vagy miképpen zajlik a társadalom rétegződése, milyen nehézségekkel küszködnek a senki földjére kiszorultak – mind-mind olyan elemek, amik önmagukban sokkal több magyarázatot érdemeltek volna.
Azonban a hangulatot tökéletesen eltalálták, mert a legtöbb posztapokaliptikus világban elfelejtik valóban nyomasztóvá tenni az életet, itt viszont ez példaértékűen működött. A város épületei füstben és mocsokban tobzódnak, az emberek kicsinyesek, ostobák, és nem látnak tovább az orruknál és azt teszik, amit elvárnak tőlük. A kietlen világ hatalmas és pusztulásra emlékeztető vidéke tökéletes ellentéte a városnak – ezt a képet pedig gyönyörűen megtoldották a nappal és az éjszaka váltakozásával.
Paul Bettany tökéletes választás volt a szerepre, mert pontosan egy teljesen átlagos embert játszik, ugyanakkor messziről érezni róla, hogy a felszín bizony nem egyezik meg a belbeccsel. Maggie Q szintén tökéletes, egyrészt, mert szerintem gyönyörű, másrészt pedig harcművészeti képzettségének köszönhetően hitelesen adja elő a verekedős jeleneteket. Viszont őket is messzemenően túlszárnyalta Karl Urban színészi játéka, akiről állítom, hogy egy méltatlanul mellőzőt művész. Fürdőzött Black Hat szerepében, ebben a gonosz, vér- és bosszúszomjas alakéban, aki nem kívánt egyebet, mint a világ urává válni.
Pedig micsoda zseniális filmet lehetett volna ebből az alapanyagból forgatni! Egyszerűen bűn volt ezt a hihetetlenül egyedi és izgalmas világot ilyen verzióban mozivászonra vinni. Ha mást is annyira bevonzott A pap világa, mint engem, annak javaslom az írott formátumot (ezt viszont nem fordították magyar nyelvre).
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback