A Selfie az amerikai ABC csatorna legújabb sitcomja, melynek alapötletét, és az első epizód forgatókönyvét egy hölgynek, Emily Kapneknek köszönhetünk. A sorozat a My Fair Lady című nagysikerű musical modern átirata, ahol nem a társadalmi különbségek állnak a középpontban, hanem sokkal inkább a közösségi média világa, és annak hatása az emberi kapcsolatokra.
A főszereplő, Eliza Dooley (Karen Gillan) egy menő vállalat értékesítési részlegén dolgozik, de nem ez a legfőbb dolog, amit tudni kell róla – sokkal inkább az, hogy az internet segítségével saját imidzset alakított ki magának, ami abból áll, hogy a szelfijeinek köszönhetően több ezer lájkot és jelölést zsebelt már be Instagramon és Facebookon. Ez még önmagában nem is lenne probléma, csak hogy Eliza egy utálatos karakter… kéne, hogy legyen. De most komolyan, ez a csaj minden nap tízezer tonna sminkben, push-up melltartóban, mélyen dekoltált felsőben és miniszoknyában jelenik meg, folyton az iPhone-ját nyomkodja, beképzelt, kárörvendő – szóval egy tipikusan tenyérbemászó karakterről van szó, akit még ennek ellenére sem lehet utálni. Nem, nem azért mert imádom Karen Gillant, neeem. De tényleg, volt szerencsém olvasni más véleményét is az epizódról, és ő is ugyanezt mondta Elizáról. Miért nem lehet akkor őt utálni? Egyrészt azért, mert haláli beszólásai vannak, főleg amikor megered a nyelve. Másrészt pedig, és ez most nagyon furcsa lesz, de együtt lehet érezni vele. Az vesse rá az első követ, aki sosem érzett még késztetést arra, hogy másoknak megfeleljen. Ugye, hogy mindenki volt már hasonló helyzetben? Oké, sokan túlzásba viszik, főleg az Eliza-típusú szelfikirálynők és királyok, mégsem lehet csak úgy elmenni a probléma mellett. Nem akarok túlzott filozofálásba kezdeni, főleg nem egy sitcom elemzése során, de azért valljuk be, az ilyen sorozatokban sem mindig a poénkodás a lényeg.
De ennyit egyelőre a mélyebb lélektani részéről, jöjjön a másik főszereplő, a fura nevű marketingszakértő, Henry Higanbottam (John Cho). Ő az a kissé különc, néha mogorva karakter, aki Eliza szinte teljes ellentéte. Henry az, aki kritikusan áll a társadalom technológia-függő részéhez: számára sokkal értékesebb pár, barátokkal eltöltött perc, mint az, hogy van-e wi-fi abban a helyiségben, ahol éppen tartózkodik. Ugyan nagyon nem bírják egymást, mégis ő az, aki azon fog dolgozni, hogy Elizából jobb embert faragjon, vagy, hogy Henry szavaival éljek: „átcsomagolja és újra forgalomba hozza”.
Erre már a bemutatkozó részben tesznek egy próbát, amin Eliza eléggé döcögve indul el, viszont egyikőjük sem adja fel. Én úgy éreztem, hogy kicsit túl gyorsan haladtak, mert már két – na jó, másfél – sikerélményük adódott is, mindez huszonhat perc alatt! Lehet, hogy csak én vagyok túlságosan hozzászokva a negyven perc fölötti részekhez, de nekem picit túl sok volt az esemény. Maga a történet az egyértelmű és követhető volt, de ez a sorozat talán nem is a váratlan csavarokról lesz híres. A szereplők bemutatkozása viszont minden esetben fantasztikus. Emily Kapnek tökéletesen használja a különféle karaktertípusokat – van a mindig mosolygós, türelmes recepciós (Da’Vine Joy Randolph), a kissé bugyuta, folyamatosan másokat cukkoló munkatárs (Tim Peper), valamint a fura főnök (David Harewood). A poénok szellemesek, sokszor előszeretettel szarkasztikusak, amiért külön pirospont jár. Amikor már túlságosan előtérbe kerül a közösségi médiára irányított kritika, akkor egy-egy jól eltalált vicc zökkent ki bennünket a komorságból.
Összességében szerintem van jövője a Selfie-nek, hiszen egy vicces, aranyos sorozatnak ígérkezik, amit alkalmanként erős társadalomkritikával fűszereznek. A színészi játékra nem lehet panasz, Karen Gillan és John Cho zseniálisak, de a mellékszereplők is hozzák a kötelezőt. Kíváncsian várom, milyen irányba megy tovább Emily Kapnek és csapata!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback