Azt hiszem, sokat elmond az évadról, hogy nem sok kedvem volt megnézni a finálét. De eme cikk kedvéért megtettem, és tulajdonképpen be kell ismernem, hogy az utolsó két rész egész korrektre sikeredett.
Korra úgy dönt, hogy átadja magát a Vörös Lótusznak, hogy megmentse a Levegőidomárokat. Persze Lin és a többiek ebbe nem igazán akarnak beletörődni, ezért tervet kovácsolnak, miszerint az elég nagy létszámúra dagadt csapat – mivel Su magával hozta a zaofui őrséget – kettéválik, és amíg az egyik csoport Korrát védi, addig a másik megpróbálja kiszabadítani Tenzinéket. A stratégia azonban nem válik be, és Korra fogságba esik. Az pedig, amit a Vörös Lótusz kíván vele tenni, elég brutális: egy mérget adnak be neki, ami az Avatár Állapotba kényszeríti, hogy aztán így megölve őt, véget vessenek az Avatár Ciklusnak.
A tényleges történet ismételten nem sok, harci jelenetekből pedig most is van dögivel, de azok legalább jól megkoreografáltak és jogosak. És sok helyen nagyon ötletesek! A Vörös Lótusz tagjaival való végső leszámolások remekre sikeredtek – még ott is gyönyörűen sikerült lezárni a harcokat, ahol először fogtam a fejem, hogy mekkora hülyeséget csináltak a szereplők (mint utóbb kiderült, túl hamar vontam le a következtetéseim, vagyis a szereplők okosabbak voltak nálam). Ami pedig Zaheert illeti lezárás szinten, és most jön a spoiler, vágom én, hogy az Avatár az élet védelme mellett van, de ha egy bűnöző már kétszer majdnem megölte a világ egyensúlyának fenntartóját, megszökött a börtönből, kiszabadította három társát, és még repülni is képes, ami Voldemort óta tudjuk, hogy baromi rossz előjel, én azt nem zárnám ismét rács mögé, hanem kivégeztetném. Biztos, ami biztos.
Volt egy-két poén, de azok végre nem voltak erőltetettek, túl sok sem volt belőlük, ami viszont volt, az szépen betalált. És végre Bolin is kapott egy értelmes történetszálat! Szegény, amennyit szenvedett az évad során – vagyis szenvedtették az alkotók –, éppen annyira heroikus tetőpontot kapott, amit nagyon is megérdemelt.
Zaheer természetesen ismét lenyomott egy szép kis monológot – Hollywoodnak hála tudjuk, hogy ez a főgonoszoknál szinte előírás, mármint hogy egy nagymonológban számoljanak be a terveikről –, és amit mondott, az természetesen banális hülyeség (gyerekek, most jegyezzétek meg: az anarchia nem jó. Kell a felső hatalom, mert különben gyilkolnánk egymást. Ha nem tetszik, amit a főmuftik csinálnak, akkor le lehet őket váltani, de vezetőség akkor is kell), de az előadásmódja és odaadása azért megérdemel egy kalapemelést – meg amúgy is bírom azokat a gonoszokat, akik kicsit be vannak kattanva.
Korra hallucinációi, amiket a méreg hatása alatt élt át, zseniálisak voltak, és általuk sikerült is szépen összekapcsolni a három évadot. Mondjuk maga az egész jelenetsor szépen sikerült, kezdve azzal, ahogy küzdött az Avatár Állapot ellen, és lezárva azzal, mikor apja karjaiba roskadt. Bár, hogy valami negatívat is mondjak, a karjára csavarodott lánc nem volt mindig a legszebben megrajzolva.
A lezárás kicsit hirtelen – pontosabban a váltás az –, és inkább keserű, mint édes. Elég egyértelműen utalnak a folytatásra, ami ráadásul külön érdekesnek ígérkezik, úgyhogy buta döntés is lett volna a csatorna részéről itt leállítani a produkciót. Tenzin beszéde tetszett – a nagy mester végre észhez tért, és nem úgy viselkedett, mint egy gyerek, mint tette azt az évad nagyobb részében –, viszont azért Zuko koronázási beszédének nem ér nyomába. Az utolsó jelenet vizuálisan is szép, bár… Bár bennem mindig kicsit összetörik valami, ha valakinek levágják/leborotválják a haját. Főleg, ha egy nő az illető.
Összességében az évad erősen indult és erősen zárult, a közepe viszont nagyon gyengére sikerült. Az alkotók vissza- és behoztak olyan karaktereket, akikkel nem tudtak mit kezdeni és akik teljesen feleslegesek voltak, miközben a játékidőt lényegében nem tudták betölteni, ezért az epizódokat túlhúzott harci jelenetekkel és felesleges poénokkal hígították fel. Bár Bolin és Opál cuki, egy nagyobb horderejű romantikus szálat azért hiányoltam az évadból, bár elnézve, mit tettek az írók a Korra-Mako-Asami–háromszöggel, talán jobb is ez így.
Úgyhogy elméletileg még egy évad van vissza a sorozatból, ami még ki tudja, mikorra várható, viszont valószínűleg (legalábbis részben) arról fog szólna, hogy hőseink rendet tesznek a Föld Királyságában, és hogy Korra túljut az ebben az évadban átélt traumán – de emellett nagyon remélem, hogy a Tűz Népéhez is ellátogatunk majd, mert már nagyon szeretném megismerni Zuko lányát!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Én meg örültem, hogy nem erőltették a Korra/Mako/Asami bullshitet. Mako egyszerűen nem érdemli meg egyiküket sem, és még idegeítő is.
Zaheert ki kellett volna nyírni. A többiek mind coolabbak voltak és meghaltak. (Lightos, gyerekeknek való sorozat, ugyebár, erről Amon és Tarrlok is tudna mesélni).
Én az egész Korra/Mako/Asami szállal már úgy vagyok, hogy nincs olyan szituáció, amiben nyerhetünk – hiányzott az évadból a fő romantikus szál, viszont ha megint elővették volna ezt a hármat, az rettenetes lett volna. Az első évadban még úgy-ahogy valószerű volt, amit műveltek velük az írók, a másodikban viszont szerintem átmentek fanservice-be azzal, hogy szétszedték Makót és Korrát, amivel sikerült az egészt storyline-t hazavágni :S
Hát igen 😀 Állítom, hogy Amon és Tarrlok halála a mai napig a sorozat egyik legzseniálisabb pillanata.