Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, gyerekkori emlékeim legmélyén biztosan tudtam, hogy én ezt már olvastam, azonban kiderült, hogy a jelen kötet eredetijét ismertem, az az Maurice Sendak 1963-as képeskönyvére emlékeztem. Nem mindig vagyok elégedett a könyvek mozivásznon való megjelenítésével, de ha nem ítélik erre a sorsa Sendak képeskönyvét, akkor bizony ez a kötet sem jelent volna meg. Most úgy döntöttem, hogy előbb a könyvvel kezdem és utána jöhet a film.
Max nyolcéves kisfiú, imád zajt csapni, felhívni magára a figyelmet, rosszalkodni, és úgy általában mindent szeret, amit a gyerekek ebben a korban. Édesanyjától és nővérétől azonban sokszor nem kapja meg azt a figyelmet, amelyet igényelne és ezért egyre durvább és durvább csínyeket eszel ki: jéggel megdobálja a nővére barátait, elárasztja a nővére szobáját, anyja új barátja elől pedig folyton eldug mindenféle fontos holmit.
Max pattanásig feszíti a húrt, amikor is édesanyja rákiabál, ő a farkas jelmezében elfut az erdőbe, ahol elköt egy csónakot. A tervek pedig csak gyűlnek a fejében, farkassá szeretne válni, remeteként élni az erdőben, az állatokat az emberiség ellen fordítani vagy elvitorlázni az apjához a városba. Végül az utóbbinál marad, ám a hosszú út során (ami akár egy évig is eltartott) egy különös szigeten köt ki, ahol hatalmas állatias lények élnek. Az elején természetesen fél tőlük, hiszen éppen házakat döntenek romba, ám végül úgy dönt, segédkezik nekik ebben. De a vadak olyan gyorsan váltanak gondolatmenetet, hogy követni sem lehet és a végére azt eszelik ki, hogy megeszik Maxet. Ő azonban kivágja magát és királyként állítja be önmagát, ebbe pedig az állatok is belemennek. Az elején minden jól alakul, hiszen mindenki azt tehet, amit akar, de aztán egyre több állat sérül meg, míg végül a katasztrófa elkerülhetetlenül robog feléjük.
Nem mindig könnyű követni a könyv gondolatmenetét, de ez nem azért van, mert bonyolult, hanem mert ez volt a cél, bemutatni egy nyolcéves fiú csapongó és kusza világát azoknak, akik már elfelejtették milyen is ez. Bevallom nekem többször is az álmok és az alvás előtti olykor szürreális képi világ jutott eszembe. A vadak mindegyike külön jellemvonásokat, külön elmeállapotokat testesít meg, és mint olyanok, sokszor váltanak irányt és döntenek másképp.
Max olyan, mint bármilyen másik gyerek ebben a korban, szeretné azt tenni, amit akar, csak a bökkenő az, hogy mindig mást akar, illetve nem tudja pontosan, hol is van az a bizonyos határ a megtehetem és a nem kéne között. Viszont ez így van rendjén, hiszen meg kell tapasztalnia a dolgokat és át kell érezni, hogy később azzá válhasson, aki valóban lenni akar.
A könyv egy hihetetlenül izgalmas utazás gyermekkori lelkünkbe, oda, ahol minden sokkal egyszerűbb volt, csak az a bökkenő, hogy ez nem így van. Az Ahol a vadak várnak nem váltja meg a világot, de nekünk olvasóknak segít visszaemlékezni, hogy milyen is lehetett gyereknek lenni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
