Még anno a tavasszal sem fért a fejembe, hogy a magyar mozik miért nem tűzik műsorukra ezt hihetetlenül vidám, egyedi humorral rendelkező, igazi családi vígjátékot. Most pedig, hogy láttam is a filmet, végképp nem értem, hogy-hogy nem csaptak le rá a forgalmazók.
A mozi pontosan ott indul, ahol az előző rész véget ért: most, hogy sikerült újra összehozni a bandát és visszaszerezni a régi dicsőséget, a Muppeteknek fogalma sincs, mihez is kezdjenek. Ekkor jelenik meg – szó szerint a semmiből – Dominic Badguy (Ricky Gervais)(aki kikéri magának, ő francia, és a nevét bedzsínek kell ejteni) a nagyszerű ötlettel: menjenek föld körüli turnéra. A Muppetek végül naivan rá is bólintanak az ötletre, nem is sejtve, hogy Dominic milyen gonosz tervet dédelget – a menedzser együtt dolgozik Constantinnel, a világ legveszélyesebb békájával, aki éppen akkor szökött meg egy szibériai gulágból, és aki – egy szemölcsöt leszámítva – a megszólalásig hasonlít Kermitre. Ezt a hasonlóságot kihasználva a két gonosztevő eléri, hogy Kermit és Constantin helyet cseréljen – Kermit a Nadya (Tina Fey) által vezetett gulágba kerül, Constantin pedig a Muppetek élére. Így Constantin és Dominic mindig olyan helyen léptetetheti fel a csapatot, ahol közben ki tudják rabolni a szomszédos múzeumot. A rablásokra persze az Interpol és a CIA is felfigyel, és ráállít egy-egy nyomozót: Jean Pierre Napoleont (Ty Burell), és a kék sast, Sam Eagle-t.
Félreértés ne essék: ez a film egy percig sem veszi komolyan magát (mondjuk, gondolom, ez az első rész ismeretében várható volt), és a történet ennek megfelelően elég nagy katyvasz. Az időkezelés borzalmas, pontosabban inkább nem is létezik, a rablás történetszála hülyeség, és egy az egyben lehetetlen, a szereplők IQ-ja gyakorlatilag egytől egyig még csak nem is két-, hanem egyszámjegyű. De mindez baromi jól áll a filmnek.
Kezdjük talán ott, hogy ez a mozi nem szimplán lebontja a negyedik falat, hanem fel sem húzta – az első öt perc másról sem szól, csak hogy mihez kezdjenek most, hogy befejezték az előző filmet. Hát csináljanak folytatást! Igaz, hogy a folytatás általában rosszabb, mint az első rész, és ez gyakorlatilag már a hetedik folytatás… És Dominic is ebben a szcénában tűnik fel, tehát az egész filmet felfoghatjuk úgy is, hogy az előző mozi eseményei meg sem történtek, csak a Muppetek csináltak egy filmet. És ez valami zseniális.
A film humora egészen egyedi – a szereplők gyenge értelmi képességeinek, báb mivoltuknak és még valami megfoghatatlan összetevőnek a keveréket. Az egész mű tele van kiszólásokkal, popkulturális utalásokkal, nyelvi és vizuális humorral (biztos vagyok benne, hogy első megnézésre nem is szúrtam ki az összeset), és színtiszta abszurditással. Mert van abban valami hihetetlenül bájos, mikor egy csapatnyi gulág-rab elkezd énekelni és a Chorus Line nyitányára táncolni.
Ha már ének és tánc – számos dal felhangzik a filmben, van, ami új, van, ami ismerős. A számokat általában átitatja az irónia, az abszurditás pedig szinte kötelező – a kedvencem például Dominic és Constantin duettje, amiben kifejtik, hogy a béka a főnök, és Dominic, az ember, bár most második, egy nap majd ő lesz a vezér, de addig táncol, mint egy majom.
A film másik erőssége és sajátos ismertetője a mérhetetlen mennyiségű cameo. Számos híres – több A-listás – színész és énekes is feltűnik a filmben (példának okáért: Danny Trejo, Tom Hiddleston, Lady Gaga, Stanley Tucci…), a legtöbben mindössze egy-egy sor erejéig, de azt az egy sort mindenki olyan beleéléssel adja, hogy csak na. Mindenkinek kész jutalomjáték lehetett ez a nyúlfarknyi szerep.
Amúgy mindössze három fontosabb emberi színész van az egész filmben, az összes többi főszereplő (és nem túl fő szereplő) bábú – és le a kalappal, hogy mennyi arcjátékot és érzelmet ki tudnak csikarni egy merevszemű filcbábúból. Úgyhogy le a kalappal a bábjátékosok előtt!
Hát engem ez a film kilóra megvett – alig volt olyan jelenet, amit nem idióta vigyorral az arcomon néztem végig. Végre egy cuki vígjáték altáji poénok nélkül, egy film, ami úgy vicces és cuki, hogy nem veszi magát komolyan, és saját hibáiból is szégyen nélkül képes poént gyártani. Jöhet a – nyolcadik – folytatás!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback