Mi, emberek hajlamosak vagyunk félni az ismeretlentől, az óceán mélyétől, a vulkán belsejétől, vagy éppen az Amazonas végeláthatatlan erdejétől. A folyó az utóbbi helyszínre támaszkodik, valamint az emberi elme legmélyebb félelmeire, kétségeire, gyengeségeire és kíváncsiságára. Tegyünk hát mi is egy utazást az ismeretlen Boiuna vizén, és garantálom nektek, hogy borsódzni fog a hátatok!
Dr. Emmet Cole (Bruce Greenwood) arra tette fel az életét, hogy a világ minden tájára elutazván megfejtse az ottani titkokat, bemutassa az emberiségnek azokat a helyeket, népeket, amiket még előtte senki sem láthatott. Feleségével, Tess-szel (Leslie Hope) és a kamerák előtt felcseperedő fiával, Lincolnnal (Joe Anderson) évtizedeken keresztül éltek a kamerák kereszttüzében, hogy megmutassák a világnak a valódi Csodákat. De Emmetnek mániája lett a Csodák utáni hajsza, és végül súlyos árat fizetett ezért: a családja darabjaira hullott és a barátai is elfordultak tőle, így számára nem maradt más, csak a mérhetetlen kalandvágy és a kísértés, hogy bemerészkedjen egy addig fel nem fedezett varázslatos helyre, az Amazonas egyik mellékágára, a Boiunára.
Dr. Emmet Cole eltűnésének híre végigsöpört a világon. Emberek milliói szerették meg őt és családját a tévéképernyők előtt. Hat hónappal a férfi eltűnése után azonban bekapcsol a vészjelzője az Amazonas legmélyén. Tess, összeszedve a régi kollégákat és a fiát, elindul, hogy megtalálja férjét, de ehhez a vállalkozáshoz tőkére van szüksége, így kénytelen-kelletlen vállalja, hogy az egész mentőexpedíciót kamerákkal és egy kisebb tévéstábbal karöltve vigye véghez.
De a Boiuna nem az, aminek elsőnek hitték: itt ugyan valóban vannak Csodák, csak éppen a világ alapvető szabályai nem érvényesek. A fák elevenek, a sötétben szörnyek rejtőznek, az élettelen dolgok újra élővé változnak, és a holtak kísértik az arra tévedő idegeneket. A Boiuna területén sok törvény van, ezeknek megszegése pedig olyan borzalmat zúdíthat az ember fejére, amilyet még rémálmában sem gondolt volna. A Boiunán összemosódik élet és halál, a múlt és a jelen, a tudás és az ostobaság, de minden egyetlen érzelmet táplál: a félelmet.
Talán a leírás nem is annyira hozza a frászt az emberekre, de garantálom, hogy az első epizód után már véresen komoly a helyzet. A jelentek egy részét kézi kamerával, ál-dokumentarista stílusban rögzítették, így sokszor szaggatott vagy szemcsés a kép valamint a hang, de pont emiatt olyan erősek azok a jelenetek. Többször bukkannak fel a karakterek jellemét alátámasztó flashbackek, ami az elején zavaró, ám ahogy haladunk előre a történetben, úgy jövünk rá, hogy mennyi mindenben segítettek ezek a visszautalások.
A szereplők az elején sem tűnnek sablonosnak, ám epizódról epizódra jobban kibontakozva láthatjuk némelyek igazi mélységét. Én például nem kedveltem Lincolnt az elején, de az évad felére már ő lett a kedvencem. Sőt akad egy folyton sipákoló lány, aki mindenben szellemet, meg rosszat lát, aztán rájövünk, hogy ő nem képzeleg, mert ő az egyetlen, aki képes azt látni, ami valójában történik ezen a szokatlan és rémisztő helyen.
A képi világ szintén a helyén van, ahol kellet, ott igényes digitális utómunkát végeztek, de amit lehet, azt elértek a sötéttel, sminkkel és az emberi félelmekre gyakorolt hatással. Az Amazonas buja és sötét területei érdekes kontrasztot alkotnak a kicsi hajóval, ami picit rozsdás és picit kicsi ennyi embernek. A bennszülöttek tökéletesen beleillettek a sztereotípiába, vagyis az olykor harcias, olykor barátságos természeti népek sorát erősítették.
Azért akadt bökkenő is a sorozatban, az utolsó két epizód történéseivel nem igazán értettem egyet, az eddigi jól és okosan felépített cselekménybe úgy vélem, nem illeszkedtek bele, ám mindenért kárpótolt a sorozat legutolsó jelenete, amitől a hideg futkosott a hátamon. Az Emmetet alakító színész pedig a kézi kamerás felvételeken nagyon jól szerepelt, ám a „rendes” felvételekben játéka már hagyott kívánnivalót maga után. Tesst alakító Leslie Hope pedig egyszerre volt egy elhanyagolt feleség, egy „senkit sem hagyunk hátra”-ember és egy anyagtigris.
Talán nálam a babás epizód (félek tőlük, na) tette be leginkább a kaput, és biztosított róla, hogy ebben a sorozatban válogatott rémségeknek leszek kitéve – nehezemre esett eldönteni, hogy ennek most örüljek vagy ne. De aztán magával ragadott engem is a Csoda utáni keresés és a cél, hogy megtaláljuk Emmetet. Az epizodikus, mégis egy, mindent átívelő szállal rendelkező A folyó belopta magát a szívembe.
A folyó egy sokkal komplexebb sorozat, mint elsőre látszik, és bár csak egy évadot élt meg, és hagyott nyitott kérdést maga után bőven, én mégis elégedett vagyok a lezárásával – de persze sokat adtam volna, ha az ABC folytatja!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
