Miután az eredeti NCIS-ben kinyírták a kedvenc szereplőmet, Kate-et, elment az egész kedvem a sorozattól. Aztán jött ez a spin-off, és úgy döntöttem, hogy nekem ezt mindenképpen látnom kell, ez pedig odáig fajult, hogy minden évben alig várom a sorozat folytatását. A vicc az egészben, hogy maga az NCIS is egy spin-off, méghozzá a JAG-é – de van egy olyan érzésem, hogy ezt kizárólag én tartom poénosnak.
G. Callen (Chris O’Donnell) ügynök hosszú idő kihagyása után tér vissza az NCIS kötelékébe, korábban valaki megpróbálta megölni őt, és súlyos sérüléseket szenvedett. Visszatértekor egy teljesen új iroda és egy új munkatárs, Dom (Adam Jamal Craig) fogadja. Callen társa, Sam Hanna (LL Cool J) már nagyon várta vissza kollégáját és barátját, akivel már lassan öt éve dolgoznak együtt, azonban a terv szerint Dom lesz Sam új partnere a bűnesetek felgöngyölítésében, míg Callen Kensi Blye (Daniela Ruah) ügynökkel fog együtt dolgozni. Dom kiképzése jó úton halad, ám történik valami váratlan, ami megváltoztatja a korábbi terveket.
A csapat főnöke a rejtélyes és felettébb veszélyes Hetty Lange (Linda Hunt), aki ugyan sokszor kemény a beosztottjaival, és sok dolgot nem is köt az orrukra, de képes lenne értük tűzbe menni. A teljes csapatot ő maga válogatta ki, sokszor más ügynökségben vagy a rendőrség kötelékein belül találta meg a legjobbakat. Eric Beal (Barrett Foa) amellett, hogy igazi geek, és soha nem venne fel rendes nadrágot, a maga területén, vagyis a számítógépek világában igazi zseni. A csapat pszichológusa, Nate Getz (Peter Cambor) nemcsak a bűnügyek megoldásában segédkezik, hanem a többiek lelki egészségét is figyelemmel kíséri.
Maguk a bűnügyek mindig köthetőek a katonasághoz, de vannak kirívó esetek, mikor Callen vagy Kensi múltja miatt nyomoz a csapat. Volt olyan akciójuk, hogy bankrablást imitáltak, Ericnek be kellett törnie egy dron rendszerébe, kettősügynököket kellett lebuktatni, vagy éppen egy elveszett barát után kutakodni. Sőt, lesz olyan szereplő, akitől már az első évadban elbúcsúzunk, de én ezt egyáltalán nem bánom, mert a karakter egyrészt totál felesleges volt, másrészt annyira semmilyen, hogy nem is volt értelme foglalkozni vele.
A sorozat első évada nem a kedvencem, de arra tökéletes, hogy felvezesse a szereplőket, az elkövetkezendő eseményeket, és kialakítson egy olyan egyedi stílust, ami még csak nem is hasonlít az eredeti NCIS-éhez. Amivel igazán ügyesen bánnak, az a humor, itt egyáltalán nem érzem azt az erőltetett, izzadtságszagú stílust, mint abban a sorozatban, amiből szárba szökkent az NCIS: Los Angeles.
A karakterek az első pillanatban felszínesnek és klisésnek tűnnek, de ahogy haladunk epizódról epizódra úgy bontakoznak ki a mögöttes és mélyebb tartalmak. Aminek külön örülök, hogy az emberi természet hibáit, mint a figyelmetlenség vagy a bosszú is tetten érhető a szereplők jellemében vagy motivációjában.
A magyar szinkronnal is messzemenően elégedett vagyok, pedig TV2-ős produkcióban ezt ritkán szoktam mondani. Azért javaslom mindenkinek, hogy egy-egy epizódot nézzen meg eredeti nyelven is, mert LL Cool J orgánuma bőven megérdemli, persze könnyű neki, hiszen híres énekes, sőt, a sorozatban több dala is felhangzik, illetve néhány zenésztársa is felbukkan.
Az NCIS: Los Angeles egy jó sorozat, nem merészkedik túl mély vizekre, de jól is teszi, mert elsüllyedne, viszont habkönnyű esti programként tökéletes.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback