Nemrégiben volt már szó a American Horror Story második évadjáról, nevezetesen, amikor az openingekről volt szó – be kell vallanom, tényleg jól sikerült ez az opening és eléggé borsódzik tőle az én hátam is.
A második évad elrabol minket 1964-be, egy elmegyógyintézetbe. Természetesen találkozunk régi szereplőkkel – persze egész más szerepben. Az intézet feje Jude nővér (Jessica Lange), aki előszeretettel szemétkedik a betegekkel. Közéjük tartozik Lana Winters (Sarah Paulson), újságíró, aki nem is elmeháborodott, hanem nyomozni jött, egész idő alatt bizonygatja is, hogy tévedésből van ott. Persze kapóra jön, hogy a hölgy a saját neméhez vonzódik és máris okot adtak az ottlétének. Aztán ott van még Kit Walker (Evan Peters), akit gyilkossággal vádolnak, ő azonban váltig állítja, hogy elrabolták a halott nejét az űrlények. Zavaros, mi? Nem is tudjátok mennyire, hiszen nem a betegek azok, akik az igazi veszélyt jelentik, hanem az ápolóik – főleg azután, hogy az Ördög beköltözik az intézménybe. És akkor még meg sem említettem Bloody Face-t, a híres, nőgyűlölő, pszichopata gyilkost. No, tessék, csináltam nektek egy kis káoszt.
Az évad tele van titkokkal és elsőre egyértelműnek tűnő érthetetlenségekkel. Ez az, amit kifejezetten imádtam benne. Minden egyszerűnek tűnt, aztán csavartak rajta egyet, én pedig csak kapkodtam a fejem. Amikor már a néző azt hinné, hogy minden mocskos dolgot tud, kiderül valakiről még valami sokkal mocskosabb.
A színészek továbbra is zseniálisak, Jessica Lange hozta a szokásos, zseniális formáját, no és Evan Peters! Hát, róla aztán órákig lehetne beszélni. Amennyire szerettük pszichopataként az első évadban, annyira lehet utálni őt a gyenge, túlságosan is érzelgős Kitként – na, ezt hívják színésznek. És amiben még totálisan egyetértünk Catleennel – mint elvetemült AHS-fanok – hogy Dr. Oliver Thredson az egyik legjobban sikerült karakter. És természetesen nem csak a szereplő, de a megtestesítője, Zachary Quinto is megérdemli a dicséretet.
Nem véletlenül írtam olyan kaotikusan róla fentebb. Amellett, hogy mindig új dolgok kerülnek a képbe, valóban ennyire kaotikus a felépítés. Annyi minden történik, hogy amennyire biztos a néző az elején, hogy mi lesz a vége, annyira elbizonytalanodik a közepére, ráadásul sose tudni, hogy mi mivel függ össze. Én azért annyit segítek, hogy minden összefügg és összeáll a kép az utolsó epizódra.
Most sem erőltették, hogy szebbnek láttassák a történéseket. Aminek gusztustalannak kellett lennie, az az volt, aminek kegyetlennek kellett lennie, az még kegyetlenebb lett. Szóval, totális kiakadás. Persze egy elmegyógyintézetben vagyunk, ahol ráadásul még a természetfeletti is jelen van, itt kár lenne kedvességet várni, attól hiteltelen lett volna az egész. De én ettől még ezt szeretem nagyon a sorozatban, hogy nem próbálnak szépíteni.
Aki szerette az első évadot, az szeretni fogja a másodikat is, de arra fel kell készülni, hogy merőben más lesz az egész. Persze ez várható volt, hiszen más a sztori is, de ezt megvalósítaniuk is sikerült a készítőknek. Tapsot nekik!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
Trackback/Pingback