Elöljáróban illik közölnöm, hogy A Harper-sziget valójában egy minisorozat, tehát egy évadot terveztek, és készítettek el – ennek megvan az az előnye, hogy biztosak lehetünk a lezárásban. A másik fontos tudnivaló, hogy a sorozatot Agatha Christie méltán nagysikerű története, A tíz kicsi néger ihlette – gondolom ebből már mindenki kitalálta, hogy a szereplők szépen, lassan elfogynak a fináléra.
A Harper-szigeten nőtt fel Henry Dunn (Christopher Gorham) és Trish Wellington (Katie Cassidy), gyerekkori barátságuk szerelemmé változott, és most a páros az esküvőjüket tervezi, annak rendje és módja szerint egy nagy lagzit szeretnének csapni a régi barátaikkal, akik közül már nem mindenki a sziget lakója. Henry gyerekkori legjobb barátja, Abby Mills (Elaine Cassidy) sok éve már, hogy elhagyta a szülői házat, még az apja, a helyi seriff, Charlie Mills (Jim Beaver) küldte őt el. Ugyan szívtelen döntésnek tűnik, de valójában a férfi a lányát védte, mivel feleségét egy sorozatgyilkos ölte meg, még a szigeten. Charlie megölte John Wakefieldet, a tettest, de most, hogy újra mindenki a szigeten tartózkodik, a borzalmak megismétlődni látszanak. Tizenhárom hét, huszonöt gyanúsított és egy gyilkos – de vajon ki az, és miért teszi, amit tesz?
Ennél többet sajnos nem árulhatok el a történetből, mert már az első epizódban ketten is meghalnak, majd lesz olyan is, hogy egy epizódban csak egy szereplőtől búcsúzunk, és olyan is, ahol öttől. A gyilkos kiléte zseniálisan van felépítve, nekem nem sikerült rájönnöm, ez pedig annak köszönhető, hogy minden alkalommal, mikor egy értelmes okfejtéssel álltam elő, történt valami a sorozatban, ami megcáfolta az egészet, én pedig kezdhettem előröl a gyilkos utáni „kutatásomat”.
Henry és Trish szerelme annyira cuki és szirupos, hogy majdnem édességmérgezést kaptam tőlük, de ennek is megvan az oka, hiszen így még erősebb a kontraszt a gyilkosságok és a nagy nap között. Abby, aki nemcsak főszereplője a történetnek, de egyben neki köszönhetjük a narrációt is, engem inkább csak zavart, mint karakter – de az előadásmódja nagyon tetszett. Igen ügyesen adagolták az információkat a nézőnek, illetve a halálnemek is egytől-egyig ötletesek, trükkösek és brutálisak. Külön kiemelném, hogy többször felbukkannak az emberi gyarlóság apró vagy kevésbé apró jelei, ezek pedig szintén nagy bonyodalmat keltenek a történetben.
A gyilkos pedig fantasztikus: a terve, a megvalósításhoz felhasznált eszközei, és a motivációja zseniális – engem lehet, levenne a lábamról ezzel. Ha nem árulják el, hogy ő az, én biztosan soha nem jöttem volna rá. A Harper-sziget újraélesztett egy régi mesét, becsomagolta és átnyújtotta ajándékba, nekünk nézőknek, legyünk érte hálásak, mert egy nem mindennapi sorozatot alkottak!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
