Miután Ixi már írt Hulkról és Vasemberről, Catleen pedig Amerika Kapitányról, azt hiszem, éppen itt volt az ideje, hogy a mennydörgés istenét is elővegyük.
Miután egy ünnepség közepette a jégóriások betörnek Asgardba, hogy visszalopják az erejük forrásául szolgáló szelencét, amit Odin (Sir Anthony Hopkins) még a két nép közötti háborúban szerzett meg, a Mindenek Atyjának forrófejű elsőszülöttje, Thor (Chris Hemsworth), öccsével, Lokival (Tom Hiddleston), és harcostársaival, Volstagg-gal (Ray Stevenson), Hogunnal (Tadanobu Asano), Fandrallal (Josh Dallas) és Sif úrnővel (Jaimie Alexander) Jotunheimba utazik, hogy elégtételt vegyen a sérelemért. Thor ezen lépése majdnem újabb háborúhoz és barátai halálához vezet, ezért Odin minden erejétől megfosztja és Midgardba – vagyis a Földre – száműzi fiát. Thor Új-Mexikóba érkezik, ahol is két asztrofizikus, Jane Foster (Natalie Portman) és Erik Selvig (Stellan Skasgard), valamint az előbbi gyakornoka, Darcy (Kat Dennings) veszi a szárnyai alá – főleg azért, hogy érkezésének körülményeit vizsgálhassák. Persze a mennydörgés istene nem csak a tudósok, hanem a S.H.I.E.L.D. figyelmét is magára vonja, a szervezet pedig Coulson ügynököt (Clarck Gregg) küldi, hogy vizsgálja ki az ügyet. Mindeközben Asgardban Loki pedig azon mesterkedik, hogy megszerezze magának a trónt.
A Thor több szempontból is kilóg a többi marveles-szuperhősös film sorából: először is, hála Kenneth Branagh rendezőnek (akit a Potterheadek leginkább Gilderoy Lockhartként ismerhetnek, bár hírnevét valójában Shakespeare-rendezéseinek köszönheti), a mozi kifejezetten művészire sikeredett. Asgard gyönyörű, a képek érdekesek és változatosak, több olyan snitt és jelenet is található benne, ami egy szinttel magasabbra emeli a filmet olyan zúzós kollégáitól, mint például az Amerika Kapitány – A Tél Katonája. Aztán ott van az, hogy tulajdonképpen nincs egyértelmű ellenünk – oké, tudom, ezzel lehetne vitatkozni, de azért hadd fejtsem ki!
Ott van egyszer Laufey, a jégóriások királya, de ő inkább egy történetvezetési eszköz, mintsem valódi főgonosz. Persze, a karakterére szükség van Loki jellemfejlődéséhez, és jó, hogy a jégóriásokat megszemélyesítik vele, de ezen felül valójában nem sok vizet zavar. Aztán ott lenne az egyértelmű válasz: Loki. De valóban egy gonosztevővel van dolgunk az ő személyében, vagy csak egy elkanászodott fiatallal, akivel nem bántak megfelelően? Loki a maga módján – legalábbis még itt, ebben a filmben – jót akar Asgardnak, az már más kérdés, hogy téveszméket kerget, és nem a megfelelő módszereket használja célja eléréshez. Meg hát kicsit szeret viccelődni drága, csak kicsit érdekes humorérzéke van.
Sőt, tovább megyek – volt erről egy jó hosszú, mélyre menő diskurzusunk Catleennel (ugyanis ez egy teljes létjogosultsággal rendelkező beszédtéma, mint ahogy az is, hogy vajon tartanak-e Asgardban tartalék alkatrészeket a Bifrosthöz, illetve hogy milyen időközönként kell azt karbantartani), és arra jutottunk, hogy a filmben minden rossz forrása tulajdonképpen Odin. Ha a Mindenek Atyja végig nyílt lapokkal játszik, beavatja fiait a tervébe, akkor Loki nem érzi úgy, hogy kispadra ültették, hogy őt senki se veszi komolyan, és akkor nem lázadt fel, nem kezd el szervezkedni, és akkor… na, de azt hiszem, így már tiszta a kép.
Viszont az is igaz, hogy ha Loki nem kezd el ármánykodni, akkor Thor sosem megy keresztül élete legnagyobb leckéjén – és nem is találkozik azzal a nővel, aki nagy valószínűséggel élete szerelme lesz –, és így sosem vált volna méltóvá Asgard trónjára. Ez is egy olyan dolog, amit imádok a filmben: Thor jellemfejlődése. A mennydörgés istene tulajdonképpen jó ember, mindig is az volt, de kezdetben túlságosan önfejű és nagyképű ahhoz, hogy ezt kamatoztassa. Kis kiruccanása Midgardba azonban rendesen helyre rakja, és öröm nézni, ahogy szépen, lassan kijavítja a hibákat, amiket ejtett (ebből egy nagyon aranyos sajnos a kivágott jelenetek közt végezte, amiket amúgy nagyon is megéri végignézni, mivel több is van köztük, amiért nagyon is kár, hogy a vágószoba padlóján végezte).
Nagy piros pont jár még a filmnek azért, hogy végre behozott egy női comic relief karaktert! Még anno egy régi disneys cikkemben zsörtölődtem, hogy bár szinte mindegyik filmjükben van comic relief figura, azok vagy hímneműek, vagy ha nők is, gyakorlatilag minden nőiességüktől megfosztják őket. A Thorban feltűnő Darcy viszont vicces, nőies, szimpatikus, és úgy hozza a comic relief-kvalitásokat, hogy a karakter közben semmit sem veszít értékéből.
Ha már a nők: végre egy film, amiben szinte hemzsegnek az erős, női karakterek! Jane nemzetközileg elismert tudós, Darcy, mint ahogy már említettem, cuki és vicces, Frigga (Rene Russo) igazi, gondoskodó anya, Sif pedig a saját jogán lett nagy tiszteletben álló harcos. Ez máshol miért nem megy? Máshol miért csinálnak még az alapból jól megírt női karakterekből is díszítőelemet?
És igen, a filmben van egy szép nagy adag Coulson ügynök is, aki mostanában szívem számos csücske közül az egyiket birtokolja, és aki bár itt nem mindig viselkedik túl szimpatikusan, azért érthető, hogy mit miért tesz – de azért még szeretjük. Plusz, hogyha teheti, ő azért úgy csűri-csavarja a szabályokat, hogy az végül jól jöjjön ki az érintetteknek. (Apropó, jut eszembe, láttátok már az Útban Thor pörölyéért/A Funny Thing Happened on the Way to Thor’s Hammer? Még nem? Akkor tessék gyorsan megnézni!)
Beszéltem a képi világról, beszéltem a karakterekről, mi maradt még? Igen, talán még pár szó a történetvezetésről, de aztán már tényleg befejezem, mert így is kezd elég hosszúra nyúlni ez a cikk. A sztori elég szövevényes (ott van Thor büntetése, Loki ármánykodása, Jane kutatása, a jégóriások, a S.H.I.E.L.D. stb), de a szálak szépen összekapcsolódnak. A Midgard és Asgard közötti kontrasztot elég humorosra vették, ami szintén kifejezetten jól fekszik. És igen, amiért leborulok a rendező/forgatókönyvíró lába előtt: végre egy olyan szuperhősös film, amiben nem kell lerombolni fél tucat felhőkarcolót, egy nagyobb város belvárosát, valamint nem kell kinyírni pár ezer védtelen statisztát.
Úgyhogy igen, bárki bármit is mond, a Thor igenis egy okos, szép, jól megkomponált film, ami megérdemelte helyét a Marvel dicsőségcsarnokában.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback