Azt hiszem, hogy a Chobits után ez a legaranyosabb téma, amiről valaha is írtunk a blogon. Ugye, egyetértetek? Wall-E gyakorlatilag megmutatta mindazt, amire mi, emberek nem vagyunk képesek – legalábbis én nem tudok űrhajókra felugrálni a szerelmemért.
Mint ahogy az már most is várható, a Föld egy idő után már nem lesz képes ellátni az emberiséget. Pontosan ebbe az időbe ugrunk előre a filmben. Amíg a Föld nem válik újra lakhatóvá – ami lehetővé tétele Wall-E robotok feladata –, addig az embereket felköltözhették egy űrhajóra. Azonban ez a várt változás nem következik be, és már csupán egy ilyen robot maradt a Földön, míg az emberek annyira elkényelmesedtek az űrben, hogy már járni sem tudnak, és még jó kövérek is. Az utolsó robot persze szorgosan teszi a dolgát és kacatokat gyűjtöget a kis vackán. Ő ezzel az élettel remekül el is van. Ekkora érkezik egy másik robot, EVA, aki azért jött, hogy az élet jeleit kutassa, majd az eredményeket továbbítsa az embereknek. Wall-E-ben a sok tévénézés hatására az évek során érzelmek is kialakultak, és ennek következtében első pillantásra beleszeret a robotlányba. Ő persze először tudomást sem vesz róla, és csak a feladatára koncentrál, de hamarosan viszonozni kezdi az érzéseit. A problémák ott kezdődnek, amikor Wall-E megmutatja a kis növényt neki, amit nemrégiben talált és elültetett egy bakancsba. Ekkor EVA rendszere jelet küld az űrhajónak, ő maga pedig leáll, várva, hogy érte jöjjenek. A kis takarító azonban nem hagyja ennyiben a dolgot, amikor megérkezik a hajó a szerelméért, ő is felugrik rá. Ott pedig aztán csak még nagyobb kalamajkába keverednek.
Ez az aranyos kis animáció állítom, hogy a világ egyik legjobb love storyja. Nálam majdnem kenterbe verte a Szépség és a Szörnyeteget is, pedig az a kedvencem – nem lehet nagy rejtély, hogy engem is a könyvtárral vett le a lábamról a Szörnyeteg. Senkit nem akarok én piszkálni, de be kell lássuk, kevés ember tenne meg ennyi mindent azért, akit szeret.
Amit különösen szeretek még ebben a filmben – a robotrománc mellett –, hogy teljesen reálisan látja a dolgokat. Gondolok itt az elhízott emberiségre. A fejlődő technika persze remek dolog, de az is tény, hogy ha soha semmi mást nem csinálunk, mint ücsörgünk a hátsónkon – márpedig sokan ezt teszik –, akkor pontosan ilyenek leszünk a jövőben, amilyennek a Wall-E ábrázol minket. Tehát mondhatjuk azt, hogy nem csak egy gyönyörű szerelmes történet, de kőkemény társadalomkritika is.
Azt is érdemes megfigyelni, hogy az ötleteléshez a készítők nagyon sokat merítettek a jelenből. Egyrészt ugyebár ott van az emberiség, amit jogosan képzeltek el így. A másik, amit egyébként maguk az alkotók is megmondtak, hogy a robotok kialakításánál sokat merítettek a mostani vívmányokból – példának okáért EVA dizájnját az Apple ihlette. Hölgyeim és uraim, így kell maximálisan felhasználni azt, amink van.
Szerettem volna valamit megkritizálni, hátha csak elfogult vagyok, de nem sikerült. Ez persze nem zárja ki az elfogultságot. Ennek ellenére bátran ajánlom bárkinek kortól és nemtől függetlenül, hiszen az olvadozás és gondolkodás közepette még jókat is fog nevetni a néző Wall-E ügyetlenkedésein.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
