Fekete-fehér film a huszonegyedik században? Nagy merészségre vallott az ötlet, de Frank Miller, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino megcsinálta, ráadásul egy olyan pazar, látványos és akciódús filmet készítettek, ami úgy, ahogy van tökéletes.
John Hartigan (Bruce Willis) egy öreg és megkeseredett zsaru, egy szadista férfi után nyomoz, akinek sikerül a nyomára bukkanni, és meg is találja a szadista férfi legújabb áldozatát, Nancy Calahant. Azonban az elkövető Sin City egyik legbefolyásosabb emberének, Roark szenátornak (Powers Boothe) a fia, így Hartigan ugyan megmenti a kis Nancyt, de mindent az ő nyakába varrnak és lecsukják. Majd’ egy évtizeddel később Hartigant kiengedik a börtönből, de nem nyugodhat, hiszen Nancy (Jessica Alba) – aki azóta már jócskán felcseperedett – élete ismét veszélybe kerül.
Marvot (Mickey Rourke) mindenki ismeri Sin Cityben – van, aki hatalmas erejétől retteg, és van, akit félelmetes külseje rémít. Marv valóban egy durva és agresszív alkat, ugyanakkor azt kevesen tudják, hogy saját elvei vannak, amelyek már súrolják az igazságosságot. Egy szokatlan éjjel a bárban őt pécézi ki a gyönyörű Goldie (Jaime King), és egy felejthetetlen éjszakát töltenek el kettesben. Ám a reggel már nem olyan csodálatos, mivel Goldie-t az éjjel megölték, miközben Marv mellette aludt. A férfi bosszút esküszik a nőért, pedig alig ismerte, mégis talán Goldie ált a legközelebb ahhoz, hogy szeresse.
Dwight McCarthy (Clive Owen) gyilkos, aki híres hideg profizmusáról és nyugalmáról, egyik este szórakozásra vágyik, és belebotlik a szokatlan viselkedésű Shellie-be (Britanny Murphy). Mielőtt belekezdhetnének a „dologba”, megjelenik a nő pasija, Jackie fiú (Benicio del Toro), és ütlegelni kezdi Shellie-t, ezt pedig Dwight nem hagyhatja, végül Dwight otthagyja őket, és az Óváros felé veszi az irányt. Dwight utána ered, mert biztos benne, hogy Jackie fiú nem fog kesztyűs kézzel bánni az Óvárosban dolgozó nőkkel, és McCarthy szívén viseli a prostik sorsát.
A film három fő történetszálon fut, de mindemellett megannyi apró vonal bukkan fel, amik néhol elvarratlanok maradnak. A három „jófiú”, Hartigan, Marv és Dwight közül talán csak az első számít annak, hiszen ő valóban rendőr volt – az már más kérdés, hogy Sin Cityben a rendőrök nagy része inkább kékruhás bűnöző, mint valódi rendfenntartó erő képviselői. A bűn városában senki sem ártatlan, és mindenki retteg az életéért, mert tudja, hogy annak bármikor vége szakadhat.
Nehéz különbséget tenni itt jó és rossz között, de ez így is van rendjén, hiszen valóban nem lehet éles határt húzni a két dolog között, és ami az egyik ember számára jó, az más szemében negatívum lehet. Így akadnak a filmben valódi gonosztevők, mint Kevin (Elijah Wood) vagy Manute (Michael Clarke Duncan), de olyanok is, akiket csak ebbe sodort bele az élet, például Lucille (Carla Gugino) vagy Gail (Rosario Dawson).
A képi világ annak ellenére, hogy fekete-fehér, igen erős, a két szín keverése és váltogatása elemi erejű a filmben, erőteljes kontrasztot adva a néhol felbukkanó színeknek, mint például Goldie aranyló hajszíne, vagy Becky égkék szemei. Szintén különlegesség a szereplők belső monológja, ami által beleláthatunk a fejükbe, és megérthetjük motivációjukat, valamilyen szinten a gyermekkori mesemondást imitálja, ezáltal egy igen szokatlan elegyet hívva életre, amitől néha kiráz a hideg – biztos vagyok benne, hogy ezt a hatást is kívánták elérni az alkotók.
Természetesen a Sin City film is egy adaptáció, ám 2005-ben még nem volt akkora divatja a dolognak, mint manapság, amikor úton-útfélen regényadaptációba vagy remake-be /rebootba botlik a néző. Frank Miller képregénye talán azért is kerülhetett ilyen tökéletes formában a vászonra, hiszen ő is helyet kapott a rendezésben, így amit nem tudott megalkotni papíron, azt most, a filmvásznon kelthette életre.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Sin City megérdemelte a folytatást, ami jó sokat váratott magára, és a napokban kerül a mozikba, és bár ömlik a vér, fogynak az emberek, vetkőznek a csajok, mégsem ez adja a film igazi erejét, hanem a szereplők és a komplex háttérvilág.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback