A TNT legújabb szériája egy klasszikus beépülős zsaru sorozat, csipetnyi Bourne-rejtéllyel megspékelve.
Martin Odum (Sean Bean) éppen egy milicista szervezet berkein belül próbálja kideríteni, hogy az amerikai földön tevékenykedő terrorista szervezet mit jelölt ki legújabb célpontjának, ám a táborba betör az ATF (Lőfegyverek Forgalmával Foglalkozó Iroda), és Martin kikerül a képletből. Főnöke, Nelson Gates (Steve Harris) Martin tiltakozása ellenére egy csapatot jelöl ki a férfi mellé, hogy azok segítsék a beépülését, illetve a megfelelő háttéranyagot biztosítsák. Így Martinnak ismét együtt kell dolgoznia Crystal Questtel (Ali Larter), akivel munkahelyi és magánéleti afférja is volt. Időközben kiderül, hogy Martin álcája még mindig áll, és ismét lehetősége van lefülelni az Alapító Atyát, mielőtt az újabb merényletet követne el.
Martin értékelését végző négy pszichológusból három az elbocsátását javasolta, ám az az egy kijelentette, hogy ő a valaha volt legjobb ügynök ezen a téren. Csakhogy Martinban kezdenek összefolyni a személyiségek, ráadásul egy különös férfi is követi, aki később elárulja neki, hogy Martin valójában nem az, akinek hiszi magát – ez az információ pedig olaj a tűzre Martin elméjében.
Essünk túl a kötelező részen: igen, én is remélem, hogy ezúttal Sean Bean nem hal meg az első évadban/filmben/ötödik percben. Ma már csakis emiatt emlékeznek meg a színészről, pedig azt el kell ismerni, hogy nagy tehetség, és ezt a Legendsben is bizonygatja. Az általa alakított ügynök, valamint a beépült karaktere végig hiteles, a szétcsúszás apró jeleit ügyesen játssza el. A flashbackek alatt mutatott arcjátéka kitűnő, csak maguk a visszaemlékezések azok, amik totál feleslegesek – könyörgöm, tíz perce látta a néző az epizódban, akkor meg miért kell újra bemutatni?
Ali Larter jól hozza a főnököt, ám a karaktere nem elég erős, így eltörpül Sean Bean mellett. A sztriptízbárban zajló jelent ügyes és elmés, azonban mégis annyi klisé hatja át, hogy szégyen. Ráadásul önmagának mond ellent mindkét főszereplő, a piloton belül többször is! Persze megértem, hogy egy fedett akciókkal foglalkozó sorozatot nem könnyű a felszínen tartani (lásd Sötét zsaruk, akiknek szintén nem ment), de ez a „nem az vagy, aki” dolog annyiszor el lett már lőve, hogy nekem a könyökömön jön ki. Az utóbbi időkben az NCIS: Los Angeles az, ami ezt meg tudta oldani, de nekik azért sikerült, mert nem vették túl komolyan a dolgot, és teletűzdelték poénnal az epizódokat.
A személyiségek összecsúsznak, erről pedig azonnal Robert Downey Jr nagy jelenete a Trópusi viharból jutott eszembe, bár ez lehet az én hibám. Mindent összevetve, a Legends nem egy nagy sorozat, amolyan elmegy kategória, és ha erre kapcsol az ember egy este, akkor talán meg is nézné, csak az a bökkenő, hogy az epizódok külön-külön nem lesznek értelmezhetőek.
A Legends nagyot akart markolni, de ehelyett mindenből csak egy keveset sikerült fognia.
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback