Az epizód nagyjából hozta azt, amit a múlthéten is láthattunk: nagyon lassú, nagyon részletgazdag, nagyon ütős.
Claire és az őt magukhoz vevő skót harcosok elérkeznek a Leoch kastélyhoz, ahol bár a nőt kedvesen fogadják – egy szimpatikus, anyáskodó kis nő, Mrs. Fitzgibbons (Annette Badland) még rendes ruhát is ad neki –, Claire érzi, hogy a vár ura, Colum MacKenzie (Gary Lewis) attól tart, hogy angol kém lehet. Claire azt az ígéretet kapja, hogy öt nap múlva, mikor egy Invernessbe tartó utazó várhatóan megérkezik Leoch-ba, a férfivel tarthat majd, hogy visszajusson a városba. A nő tudja, hogy okosnak kell lennie, és minél jobban be kell illeszkednie a tizennyolcadik századba, ha túl akarja élni ezt az öt napot – szerencsére ott van neki Jamie, aki még múltját is megosztja vele, na meg Geillis Duncan (Lotte Verbeek), a kastélyhoz közel élő, a gyógynövények iránt érdeklődő nő, aki rögtön Claire szövetségese lesz.
Még mindig nagyon a sztori elején járunk, ami abban látszik talán leginkább, hogy hosszú-hosszú percek mentek el az epizódból arra, hogy bemutassák az új karaktereket – ami mondjuk nem baj, mert nagyon érdekesek. Colum MacKenzie Toulouse-Lautrec szindrómában szenved, ami miatt a lábai görbék, alig tud járni – de attól ő még egy erős férfi és vezető, akkor is, ha nagyban öccsére, Dougalra (Graham McTavish) kell támaszkodnia (amúgy ők Jamie nagybátyjai, ezt említettem már?). Mrs. Fitzgibbons (nem, nem fogok fitzsimmonsos vicceket gyártani, nem és nem) leginkább Mrs. Weasleyre emlékeztet – egyszerre édes, és kicsit ijesztő, és az a fajta ember, akinél nincs apelláta. Geillis a kedves és az ijesztő határmezsgyéjén egyensúlyoz – főleg mikor azt ecsetelgeti, hogy ezzel meg ezzel a gyógynövénnyel el lehet hajtani a nem kívánt magzatot, de ha túl későn veszik be, akkor az anya is belehalhat –, de talán pont ezért is tetszik a csaj.
Ami a történetvezetést illeti, azért érződik, hogy sztorit egy könyv lapjairól emelik át, ám a készítők mégis figyeltek arra, hogy a részeknek legyen íve, és megfelelő helyen, az ív egy egész magas pontján zárják le az epizódot – ez a múlt héten a kastélyhoz való megérkezés, most pedig… no, nem mondom meg, tessék megnézni!
A képi világ lenyűgöző – bár a kastélyban és körülötte uralkodó állapotok bemutatásával sikerült elérniük, hogy rájöjjek, nem akarnék abban a korban élni. Túl sok a sár, túl kevés a fény. De legalább a kastély lakói szimpik – félelmetesek, és igazából sosem lehet tudni, hogy veled vagy ellened vannak-e, de a maguk módján legalább tisztességesek.
Azt azonban be kell vallanom, hogy a jelmezek nem tetszenek – nem arról van szó, hogy rosszak lennének, mert baromi jók, korhűk, és ennek megfelelően nincsenek túlcicomázva, vagy éppen a mai ízlés szerint kicsit átszabva, és pont ezért nincs most bennem az, hogy „hű, de szívesen felvenném Claire ruháját!”. Jamie kiltje viszont kifejezetten tetszik. És ha már látvány meg ruhák – megint mutogattak melleket. Kétszer is. Az egyik esetnél még azt mondom, hogy oké, a villantás jogos volt, mert az angol katonák kegyetlenségét akarták vele illusztrálni, a másik viszont már csakis, és kizárólag a férfi nézők kedvéért került bele, és ezért haragszom. Bár enyhítő körülmény, hogy félmeztelen Jamie is van az epizódban, dagadó mellizmokkal. Hát igen, abban a jelenetben nem nagyon tudtam a dialógra figyelni.
Ami még tetszett a részben, az a vissza-vissza pillantgatás a negyvenes évekbe – aprócska kis flashbackek ezek, egy részük olyan kép, amiket már láttunk a pilotban, részük viszont új, és főleg azért kerültek be az epizódba, hogy párhuzamot állítson a tizennyolcadik és a huszadik század között, ami egyrészt szép, másrészt pedig segít abban, hogy ne szakadjunk el teljesen Claire jelenétől.
Az Outlander a második epizódban tartotta azt a színvonalat, amit az első rész hozott – továbbra is elég lassú a dolgok folyása, de a karakterek jó, a köztük lévő feszültség pedig nagyon valós és izgalmas, úgyhogy már várom, hogy mit fogunk látni a folytatásban.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
