Ez a rész jó – is lehetett volna, ha nem lett volna tele felesleges időhúzással (megint).
A Föld Királynőjének halálát követően Ba Sing Sében teljes a felfordulás – a szegények megrohamozzák a palotát, megy a fosztogatás, a külső gyűrű lángokban áll. Mako és Bolin egy lopott zeppelinen elhagyja a várost – minél hamarabb meg kell találniuk Korrát, hogy átadják neki Zaheer üzenetét, miszerint ha az Avatár nem adja át magát a Vörös Lótusznak, az elpusztítja az új Levegő Nemzetet. Mikor az Avatár csapat ismét egyesül, Korráék mindent megtesznek, hogy erről figyelmeztessék Tenzinéket, de elkésnek – Zaheer és emberei ekkora már elérték a templomot.
És az a gáz, hogy tényleg ennyi az egész rész – ez a fenti bekezdés most nem az első öt-hat perc leírása, hanem az első negyedóráé, amit még hét-nyolc percnyi bunyó követ az Északi Levegőtemplomban, ami, persze, látványos, meg minden, de akkor is kiteszi az EPIZÓD EGYHARMADÁT, ami azért, lássuk be, aránytalanul sok, főleg úgy, hogy töményen, megszakítások nélkül kapjuk.
A másik nagy problémám – a másik trükk, amivel próbálták kitölteni a játékidőt – az erőltetett humor. Emberek, ég a város, háború van, mindjárt itt a világ vége, most nem kell humorizálni! De ők csak azért is humorizálnak… Rendben, azt elismerem, hogy Bolinnak végre volt pár értékelhető sora, ami vicces, de nem szánalmas. Viszont amiért haragszom, hogy Makóék eddig cuki és kifejezetten mélyen rajzolt nagymamájából, akit eddig a szétszakadt család karakterizált, most hirtelen comic relief-figurát faragtak, aki hisztizik, hogy nem megy el, utána meg bejelenti, hogy szundizik egyet. Ezt most miért kellett?
Vele most még Meelo esett egy kategóriába. Még az első évadban egyik részében, mikor hajnalban hívták Tenzint, és apján keresztülmászva – mivel a szüleivel aludt – Meelo vette fel a telefont, az még édes volt. Most, hogy szemétkedett a rádiónál, szimplán gáz. Amúgy meg már az első szezon óta mondogatom, hogy szegény Tenzinéknek meg kellett volna állnia Ikki után, mert a srác már olyan szinte retardált, hogy én félek, mi lesz pár éven belül szegény Rohanből.
Az egyrészt érdekes, meg szép, hogy ismét visszahozták egy jelenet erejéig Iroh-t, másfelől viszont ez egy teljességgel öncélú lépés volt. Persze, megy a fanservice, meg minden (mert ugyan ki ne szeretné Iroh-t?), de amit mondott, azt Korra maga is kikövetkeztethette volna.
Úgyhogy mindent összevetve a finálé előtti utolsó rész huszonkét perces játékidejéből talán tíz perc az, amiben értékelhető, a történethez akármit is hozzátevő esemény történik, ami azért kicsit gáz. Érdekes, hogy amíg az első évadban a kis epizódszám miatt baromi gyorsan pörögtek az események, és nem volt egy szusszanásnyi időnk sem lepihenni, addig most szinte nem is kapunk mást, csak üresjáratot.
Ami viszont érdekes, és amin tényleg csak most gondolkodtam el, az Ba Sing Se állapota. Emlékeztek még, mi volt az eredeti sorozatban, mikor Zuko és Iroh egy ideig ott rejtőzködött? Kezdetben az Alsó Gyűrűben éltek, ahol bár nem voltak túl gazdagok az emberek, de voltak vendéglátóegységek, szórakozási lehetőségek és gondozott közterek – gondoljunk csak Zuko és Jin randijára. Most viszont, a Föld Királynőjének uralkodása alatt, szinte már csak rohadt gyümölcsöt lehetett kapni a piacon, ami arról árulkodik, mennyire is tönkretette a városa/országa gazdaságát. Állítom, hogyha Kuei uralkodása alatt omlottak volna le a falak, lehet, hogy lett volna némi zavargás, de nem lett volna felkelés. Ugyanakkor viszont kíváncsi lennék, hogy mindezek mellett hogyan érte el a Királynő, hogy olyan kultusza legyen, hogy minden házban ott van a fotója, amit az alattvalói olyan hatalmas becsben tartanak, hogy még csókolgatják is.
Szóval… Igen. Sok résznek híg a sztorija, és attól tartok, bármilyen epic is lesz a finálé, ezen a széthúzott, üresjáratokkal teli… valamin már nem tudnak majd segíteni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
