És ezzel meg is nyitnám blogunk legújabb rovatát, a pilotmustrát, amiben – ha epizódról-epizódra nem is fogjuk követni őket – szeretnénk bemutatni nektek a frissen induló sorozatokat, és némi háttérinfót adni nektek, hogy el tudjátok dönteni, érdekel-e titeket az adott széria. Cikksorozatunk pedig az NBC vígjátéksorozatával, az amúgy csak október elején induló – a pilotot előre elérhetővé tette a csatorna – A to Z-vel startol el.
Andrew (Ben Feldman) és Zelda (Cristin Milioti, az anya az Így jártam anyátokkalból) még nem ismeri egymást. Andrew egy romantikus oldallal megáldott pasis pasi, aki egy internetes társkereső cégnél dolgozik. Zelda egy szkeptikus oldallal megátkozott csajos csaj, aki ügyvédi pályát űz. Irodáik szomszédos épületben vannak, így szinte elkerülhetetlen, hogy találkozzanak – bár ötször már sikerült elkerülniük –, ám a nagy összefutásra mégis akkor kerül sor, mikor Zelda megbeszélésre érkezik Andrew cégéhez. A srác rögtön bele is zúg a lányba, és addig teper, míg össze nem jön a randi, ami közben rádöbben: egyszer már kiszúrta magának Zeldát. Két évvel ezelőtt egy koncerten látta őt, ezüst ruhában, mikor is bekövetkezett nála az, amit mi balga emberek szerelem első látásnak hívunk. Igen ám, csakhogy Zelda még azt is tagadja, hogy van ezüst színű ruhája…
A koncepció alapjáraton nagyon érdekes: az alkotók azzal kecsegtetnek, hogy majd az évad folyamán végigzongoráznak az ABC-n (a második epizód címe B is for Big Glory), sőt, a főszereplők nevének kezdőbetűit is az ABC két széléről választották, egy második jelentést is adva ezzel a címnek: tehát elméletileg Andrew-tól is el fogunk jutni Zeldáig. Mondjuk nem a betűk közti az egyetlen utazás, amit a készítők ígérnek – nem, a sorozat a tervek szerint Andrew és Zelda kapcsolatának a kezdetétől a végéig fogja bemutatni az események láncolatát.
Ami – de most komolyan – olyan, mint egy jobb fajta rákos film (mint mondjuk a Most jó): tessék, itt ez a karakter (esetünkben: szerelmespár), aki nagyon cuki, szimpatikus, vicces, kedves, ergo úgy van beállítva, hogy mindenképpen megkedveld, de amúgy nehogy meg merd szeretni, mert hopp, jön a történetformáló tényező, a halálos kór (esetünkben: a szakítás ténye), ami a kezdetektől lóg Damoklész kardjaként a fejünk felett, mi meg csak várjuk a film (esetünkben: évad) végét, mikor is lecsap, megölve a karaktert (esetünkben: véget vetve a kapcsolatnak). Szóval köszi. Mondjuk esetünkben még egy dolog lehet, ami megmenthet minket: azt, hogy Andrew és Zelda szakítani fog, csak a hivatalos leírások mondják így ki, a pilotban a Katey Sagal által életre hívott narrátor mindössze közöl a nézőkkel, hogy Andrew és Zelda nyolc hónapig, három hétig, öt napig és egy óráig fog randizni – ennyi erővel a pontot a szezon végére egy lánykérés vagy házasság is teheti.
Ami magát a sorozatot az első epizód alapján illeti – hát, cuki. Nem kiemelkedően jó, nem röhögtem rajta a hasamat fogva, de kellemes volt, és többször is mosolyogtam rajta. Andrew kifejezetten édes (a színész is helyes), és tipikusan úgy udvarol, ami nekem is bejönne. Zelda engem egy kicsit irritált, de van egy olyan érzésem, hogy ez valamilyen szinten szándékos lépés volt a készítők részéről. A mellékszereplők – mind Andrew, mind Zelda legjobb barátja (Henry Zebrowski és Lenora Crichlow), Andrew főnöke (Christina Kirk) és két programozó munkatársa (Hong Chau és Parvesh Cheena) – is egész szórakoztatók, még úgy is, hogy a főszereplő pároshoz viszonyítva vagy skicc-szerűek, vagy a valóságtól kicsit elrugaszkodottak, vagy a kettő egyszerre.
Ami viszont kifejezetten tetszett, az a társkereső cég vezetőjének monológja az epizód elején – hát igen, tényleg a pénz mozgatja a világot, mindenféle nemes cél pedig minden esetben a második helyre szorul. Úgyhogy igen, ez nagyon szép kis fricska volt. Emma Thompson cameója pedig egyértelműen mindent visz.
Nehéz megmondani, hogy sikeres lesz-e sorozat – van egy szép, kerek koncepciója, és némi potenciálja, a bájáról már nem is beszélve, de egyelőre nem látok benne semmit, ami nagyon kiemelné a számos romantikus és/vagy vicces sorozat tengeréből. De én azért szurkolok neki.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback