Másfél óra cukormázzal leöntött bűbájosság, ami ugyan kicsit le van butítva, és nem is túl emlékezetes, de azért cuki.
Mr. Peabody igazi polihisztor: tudós, feltaláló, irodalmár, sportoló, meg úgy zusammen mindenhez ért. Ja, és amúgy ő egy kutya. És hiába a nagy ész, ő bizony magányos, ezért örökbe fogad egy embergyereket, Shermant, akit a lehető legjobb tudása szerint kíván felnevelni – és mivel számára a tudás a legfontosabb, Mr. Peabody épít egy időgépet, aminek segítségével különböző korokba ellátogatva ismerteti meg fogadott fiát a történelemmel.
A konfliktus ott kezdődik, amikor Sherman iskolába kerül, és rögtön az első napján verekedésbe keveredik egy őt cukkoló kislánnyal, Pennyvel. Az összetűzésnek az lesz a vége, hogy Mr. peabodyt behívják az iskolába, majd megjelenik egy gyerek jólétis is, aki azzal fenyegeti meg a kutyát, hogy elveszi tőle a kisfiút. Ennek hatására Mr. Peabody mindent megtesz, hogy jó apának tűnjön, ezért aznap vacsorára meghívja Pennyt és szüleit, hogy a két gyerek össze tudjon barátkozni – ők azonban ismét összekapnak, aminek az lesz a vége, hogy Sherman kikotyogja az időgép létezését. Amit persze Pennyi rögtön ki is akar próbálni…
A Mr. Peabody és Sherman kalandjai egy bűbájos film, és pont. Nem túl nagyszabású, nem lehengerlő, és bár van benne némi üzenet a család fontosságáról és egymás elfogadásáról, azért nem is olyan mélyenszántó, vagy túlságosan emlékezetes. De ez nem is baj, mert a készítők tisztában voltak a film korlátaival, és meg sem próbálták átlépni azokat.
Mr. Peabody a maga furcsa távolságtartásával egészen egyedi karakter, visszafogott tudálékossága egyáltalán nem zavaró, és Penny finom kis jellemfejlődése – az unszimpatikus, szekálós libából eljutunk a „felvilágosult”, rendes kislányig, ellenségtől a barátig – is kifejezetten kellemes, Shermantől viszont néha már a falra másztam. Mert akármekkora tudásanyaggal is rendelkezik a kissrác, a magához való esze tulajdonképpen nulla, ami főleg a film elején zavaró.
A film nagy erőssége persze az időutazós jelenetek a maguk történelmi és legendákból ismert alakjaival (a készítők itt sem vették túl komolyan magukat: George Washington mellett például a gyékénykosárban a Níluson lebegő Mózes is feltűnik a filmben). Ezek a figurák éppen annyi karikaturizáláson estek keresztül, hogy viccesek legyenek, ne idegesítők. Mondjuk a forgatókönyv maga az időutazás tényét egy az egyben meseszerűen kezeli. Az, hogy Shermanéket gyakorlatilag minden nagy történelmi személyiség ismeri, semmilyen következménnyel nem jár a jelenjüket illetően, sőt, ezek a mellékszereplők azon sem akadnak ki, hogy időutazókkal van dolguk. Ennek következtében persze az időutazás technikai része hatalmas marhaság, ami milliom meg egy sebből vérzik, de mivel alapvetően egy gyerekfilmről van szó, ezt most nézzük el ennek a mozinak.
A történetvezetés érdekes, bár nem túl emlékezetes, a tetőpont izgalmas, de teljesen logikátlan, a poénok édesek, és szinte sehol sem lőnek túl a célon (leszámítva azt az egy, trailerben is látott szcénát, amikor a Szfinx gyakorlatilag kipukizza hőseinket), a karakterek édesek, szerethetők, és a vége felé bekacsingat pár egészen megható jelent is. És még egy tolószékes karakter is befigyel, amiért én még külön adnék egy piros pontot.
Ami a képi világot illeti, a film nagyon színes, nagyon élénk, a karakterdesignokat pedig sikerült pont úgy eltalálni, hogy bár meseszerűek, még sincsenek annyira kiforgatva, hogy az zavaró legyen (nem úgy, mint például a Derült égből fasírtban, aminek figuráitól a mai napig kiráz a hideg). Az animáció szép, bár nem a technika csúcsát mutatja be (ellenpélda: Így neveld a sárkányodat 2), viszont a karaktereknek szinte mélysége, súlya van, ami azért szép munka az animátorgárda részéről.
Mindent egybevetve a Mr. Peabody és Sherman kalandjai egy aranyos kis film, amit ugyan elég volt egyszer megnézni, de azt egyáltalán nem bántam meg, mert addig a kilencvenhárom percig, amíg tartott, végig lekötött, és élveztem is, még úgyis, hogy néha fogtam a fejem.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
A gyerekekkel neztem, szerintem ari volt. Elveztuk, bar valoban nem a legemlekezetesebb valaha. Viszont a massag elfogadasanak megerteset segiti.