Kedvenc zsoldosaink visszatértek, hogy mindenkit lelőjenek, felrobbantsanak, összetiporjanak vagy megkéseljenek – és mindezt olyan pofátlan sármmal és humorral teszik, hogy az elképesztő!
A feláldozhatók csapata éppen egy kínai férfit ment ki fogva tartói karmai közül, amit persze golyózáporban hajtanak végre. Nem sokkal ezután a megérdemelt pihenésük közben betoppan Mr. Church (Bruce Willis), hogy emlékeztesse Barney Rosst (Sylvester Stallone) korábbi adósságára. Nincs mese, Barney-nak és csapatának újfent harcba kell indulnia, ám ezúttal egy babysittert is kapnak a nyakukba, Maggie (Nan Yu) személyében. Feladatuk egy lezuhant repülőgép roncsai közül kimenteni valamit, ám miután ez sikerült, váratlan ellenségbe bukkannak, aki egyrészt megszerzi a zsákmányt, másrészt megöli a csapat ifjú mesterlövészét, Billyt (Liam Hemsworth).
Barney bosszút esküszik, és mivel Maggie is vétkesnek érzi magát, ezért a fiúkkal marad. De közben rá kell döbbenniük, hogy az ellenség egy hírhedt gonosztevő, Vilain (Jean-Claude Van Damme), akinek feltett szándéka, hogy megszerzi az oroszok elfeledett plutónium-készletét, és felborítja a világ amúgy is törékeny egyensúlyát. Természetesen ezt Maggie, Barney, Lee (Jason Statham), Gunner (Dolph Lundgren), Caser (Terry Crews), és Toll (Randy Couture) nem hagyhatja. Közben meg persze hullanak az emberek, repkednek a golyók, és minden felrobban, ami felrobbanhat.
Nos, igen, Sly és barátai megint megcsinálták azt, amit pár évvel korábban: összehozták a régi akciófilm-sztárokat és hagyták, had pusztítsanak. Ennek köszönhetően le is amortizáltak több várost, egy repteret, egy hidat, mindenféle repülésre alkalmas járművet, temérdek autót és számos épületet – ezt viszont olyan stílussal tették, hogy megemelem a kalapom. A kiontott vért már nem literben, hanem hektoliterben érdemes mérni, és szerintem egy kisebb város lakosságát lőtték szitává, arról már nem is beszélve, hogy mennyi ólom szálhatott a levegőben.
A poénok – már ha ez lehetséges – az előző filmhez képest is jobbak, sőt, tele van a film olyan apró és kevésbé apróbb kikacsingatásokkal, amit csak azok értenek, akik látták a színészek korábbi filmjeit. Bruce Willis és Arnold Schwarzenegger rövidke párbeszéde fenomenális, de a prímet akkor is Chuck Norris vitte, aki a felesége kedvenc idézetét lopta be a filmbe. A döbbenet az egészben, hogy én nem kedveltem sem Texas rangerként, sem sem más szerepeiben, ám itt mégis folyt a könnyem a röhögéstől.
Tény, hogy ebben a műfajban elég nehezen lehet bepasszírozni egy nem szobanövényként funkcionáló nőnemű egyedet a filmbe, ám itt mégis sikerült két olyan hölgyet is felmutatni, akik releváns és egyéni karakterek – az már egy más kérdés, hogy semmi mélységük nincs, de a fiúknak sem, szóval ezt igazán nem lenne szép felrónom. A Maggie-t alakító színésznő leginkább egyfajta arckifejezéssel dolgozik, de amikor kell, akkor villant egy mosolyt vagy éppen egy ragadozóvigyort, ezzel is jelezve, hogy a színésznő tud játszani, csak itt az a szerepe, hogy ne legyen arckifejezése. Lacy (Charisma Carpenter) ismét feltűnik Lee oldalán, és vidámabb és kacérabb, mint valaha, és ezt olyan természetesen butuskán hozza, hogy értem, miért van Lee fülig belezúgva.
Egy valamit tartok döccenőnek a filmben, Billy és Maggie jelenetét, ahol a férfi mesél a katonai múltjáról – ez igencsak zavaró, de értem belőle a mondanivalót, és mivel egy hasonló “hibát” elkövettek az előző filmben, így inkább hagyománytisztelő kilengésnek tekintem.
Jean-Claude Van Damme tökéletes gonosz – hogy eddig miért nem vállalt ilyen szerepeket, az rejtély számomra –, gyakorlatilag lubickol ebben a ravasz és világuralomra törő fickó szerepében, fenomenális, aljas és csábítóan rossz. Legnagyobb bánatomra, Jet Li igen rövid ideig szerepel a filmben, ugyanis karakterének, Yinnek kell leszállítani a megmentett kínai férfit. De legalább Gunner itt van nekem, aki egyszerre zseniális és kissé szociopata – a relativitáselméletért pedig külön piros pont jár.
Aki szerette az első filmet, annak kötelező darab a második is – szóval elő a popcornt és az üdítőt, csak vigyázzatok, mert a röhögéstől nem mindig lesz időtök enni!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
